Civilektől civilekről nemcsak civileknek

Civil háló

Civil háló

Szegregáció vs. Integráció

2015. augusztus 25. - civilhalo

Szöveg: Szabó Attila

Megkérdeztük a velünk kapcsolatban álló vidéki szervezetek munkatársait arról, hogy mit gondolnak a szegregációról – ők, akik előfeltételezéseink szerint napi szinten találkoznak a problémával  Egyetlen válasz érkezett hozzánk Nyirati Andrástól Az emberség erejével Alapítvány munkatársától. Most ebből a válaszból szemlézünk.

A Civil Háló blogon mostanában érintettük néhányszor az integráció témakörét. Ez Magyarországon elsősorban a romák integrációját jelenti, de most ne csak erre gondoljunk. Több olyan társadalmi csoport is van, ami leszakadt vagy leszakadóban van a magyar társadalomról. Nem lehet eléggé túlhangsúlyozni, hogy a társadalmi szegregáció nem csak a szegregált csoportoknak rossz, hanem az egész társadalomnak.

tasz-plakat.jpg

Forrás: http://hivatlanul.com/

A világban mindenhol megy a gondolkodás arról, hogyan lehetne megállítani és visszafordítani a társadalom szétdarabolódását. Lásd itt. Kormányzati szándék és végiggondolt programok nélkül persze nem sok esély van a kasztosodás elkerülésére, de annyit megtehetünk, hogy szétnézünk magunk körül, hogyan is állunk a szegregációval. Szegregálódnak a romák, szegregálódnak a szegények, szegregálódnak a fogyatékkal élők.

Megkérdeztük a velünk kapcsolatban álló vidéki szervezetek munkatársait arról, hogy mit gondolnak a szegregációról – ők, akik előfeltételezéseink szerint napi szinten találkoznak a problémával  Egyetlen válasz érkezett hozzánk Nyirati Andrástól Az emberség erejével Alapítvány munkatársától. Most ebből a válaszból szemlézünk.

***

Biztosan nem lesz meglepő, amit a pécsi helyzetről megtudunk, de arra mindenképpen elég, hogy a probléma hétköznapiságára és mindent átható jellegére hívja fel a figyelmet. Ugyanis nem csak Északkelet-Magyarországon találhatóak roma szegregátumok, hanem például Pécsen is.

Strukturálisan is jelen van a szegregáció, mondja a pécsi szakember: A pécsi iskolákban “gyönyörűen” tetten érhető a dolog, például az egyetem egyik gyakorló általános iskolájában nincs roma/cigány származású gyerek. Így nem csak az ott tanuló diákok nem fogják tudni a későbbiekben az együttélés, a befogadás mikéntjét, hanem azok a jövőbeni pedagógusok sem, akik a gyakorlati képzésük jelentős részét ott töltik.

De egyéni szinten ez még ijesztőbb: Az egyik kislányt nem engedték a mazsorett csoportba járni, mert a kis koszos, duci cigánylány nem mutatott jól az összképben.

A szegregáció nem csak magától működik, hanem egy idő után a helyi politika is rásegít a folyamatra: Pécsett a keleti városrészben (ahol mi is dolgozunk) van a legtöbb szegregátum, ehhez képest 2012-ben ide telepítették a hajléktalanok népkonyháját és nappali melegedőjét. Nem lenne ezzel önmagában baj, de a hátrányok összeadódnak és tovább rombolják a társadalom szövetét. Persze a jómódú és erős érdekérvényesítő készséggel rendelkező csoportok nem szeretnék a saját szomszédságukban látni szegénységet és a szociális intézményeket.

Hogy ez az egész mikor kezdődött? Az okosok azt mondják, hogy a rendszerváltás után csúszott le a terület, a bányabezárások miatt. Szépen elszegényedett a környék, lementek az árak, aki tehette, odébbállt, a beköltözők pedig főleg mindenféle szociálisan hátrányos helyzetű emberek lettek.

Azt gondolhatnánk, hogy a társadalomnak tudatosan helyeselnie kell ezt a folyamatot ahhoz, hogy megtörténhessen, de inkább csak nemtörődömség van és az, hogy senki nem gondolja végig a hosszú távú következményeket. Mindennek pedig alapvető oka, hogy az egymás nem-ismeréséből, a nem-tudásból fakadó fantáziák és előítéletek óriási társadalmi problémákat generálnak. Ennek jelenlegi ékes példája ami a menekültekkel történik. Nyirati András azt gondolja az integrációról, hogy egyszerűen nincs más út. Ha a gyerekek úgy nőnek fel, hogy a környezetükben, az iskolában megtapasztalják a sokszínűséget, megtanulják az együttműködést, a szolidaritást, akkor fog majd egyszer rendesen működni ez a társadalom. Ehhez ők Az emberség erejével Alapítványnál meg is tesznek minden tőlük telhetőt, aminek már látszanak is az eredményei, ne becsüljünk ezeket alá. Senki nem ment a gyerekeink közül egyetemre, középiskolába is csak most fognak, már aki majd akar/tud, de a változás látszik rajtuk. Tudnak viselkedni, olyan helyzetekben is ami nagyon idegen számukra (pl.: múzeum). Kapnak pozitív visszajelzéseket, vetélkedőkről, művészeti pályázatokról, fellépésekről, ami iszonyú fontos és ezek az integrációjuk részei. Nyílik a világuk, jártak a fővárosban, táboroztak a Balatonnál, találkoztak külföldiekkel.

Sokan próbálnak az integrációval szemben a szegregált fejlesztések mellett érvelni napjainkban is, pedig az nem célravezető, mert éppen abból születhet egy társadalomban valami új és innovatív, ha egymástól különböző csoportok tudnak békésen érintkezni. Hogy lehet-e az integrációnak alternatívája a szegregált fejlesztés? Én nem vagyok híve a szegregált fejlesztésnek sem, a környékünkön is vannak ilyen példák, szurkolok nekik, de én nem hiszem, hogy hosszabb távon ez az út. Ettől még a mi tanodánk is egy szegregált intézmény, de célunk, hogy ez ne maradjon így és tudjunk nyitni, mivel igazi fejlődés és eredmények így érhetőek el.

Várhatóan a következő évtizedek egyik legnagyobb problémája lesz a szegregáció, amit a technikai fejlődés csak felgyorsít, ha mi magunk a közös érdekeinket belátva nem teszünk ellene.

További infó: https://www.facebook.com/EmbersegErejevel

süti beállítások módosítása