Az írás eredeti formájában a Nyomor széle blogon jelent meg 08. 27-én.
Nemrég kérdezte tőlem valaki, hogy mit gondolok arról, milyen lesz ezeknek a falvaknak a jövője, ahol dolgozunk? Nem tudtam optimista választ adni. Nyilván a térség gazdasági helyzete sem kecsegtet túl sok jóval, de leginkább azért látom borúsan a jövőt, mert az oktatás sem sok jót jósol, így a következő generáció esélyei is folyamatosan romlanak.
A szakképzés romokban van, nem tudni, mikor ad valós, munkaerő piaci szempontból megfelelő tudást, az átszervezések szétzilálták azt is, ami volt, és ami volt, az is ezer sebből vérzett. De nem jobb a helyzet az általános iskolák terén sem. Egyre több településen jellemző a szegregáció, ami határozottan erősödött az utóbbi időben. Bár van minimális számban évtizedes, a települési helyzethez köthető szegregáció is, a folyamat felgyorsulását az egyházi iskolák okozzák, ők keltenek szegregáló hatást, az állami iskolák hátrányai egyre nőnek, és ez számomra aggasztó jövőképet körvonalaz.
Gondoljuk csak végig a kialakuló helyzetet a jövő szempontjából! Az egyházi iskolák elitista képzésébe nem férnek be a halmozottan hátrányos helyzetű, zömében roma, pedagógiai többletmunkát igénylő gyerekek. Oda nem kerül be ilyen gyerek, így az egyház ezeken a helyeken növeli a szakadékot a társadalmi rétegek között. Mivel nekik nem kell a szociális helyzetből és az eltérő szocializációból eredő problémákkal foglalkozni, ráadásul itt a szülők is partnerek a gyerekek nevelésében, így az oktatásuk eredményesebb, sikeresebb, ami csak fokozza a népszerűségüket a település állami iskolájával szemben. Ebben a probléma mentesebb közegben magasabb szintű képzés biztosítható a „fehéreknek”, akik képesek lesznek továbbtanulni, őket nem izgatja a szakképzés helyzete, mennek gimnáziumba, és utána felsőoktatásba, vagy legalábbis felsőfokú szakképzésbe. A szülői háttér adott, anyagilag is képesek támogatni a gyerekeik tovább tanulását, a nyelvórákat, jogosítványszerzést, tanulmányutakat, számukra elérhető egy magasabb szintű oktatás végig az iskolarendszerben.
Ha végeznek, nem maradnak a településeken. Miért maradnának itt, ahol alig van munkalehetőség? Mennek majd az ország gazdaságilag jobb helyzetben levő felére, vagy külföldre, ez itt is jelenség most már, akinek esze van, az menekül innen.
Akik a szegregálódott állami iskolába járnak, maguk között szocializálódnak. A begyűrűző szociális problémákkal szemben eszköztelen pedagógusok nem képesek megfelelő tudást adni nekik, számukra már a nyolc általános is eredmény, a szakiskolákig jutnak, de abból is kimaradnak 16 éves korukban. Otthon várják a közmunkát, mint egyetlen karrierlehetőséget. Hamar családot alapítanak. Sosem lesz annyi pénzük, hogy elköltözzenek a településről, értelme sem lenne, hiszen a puszta fizikai erő ma már munkaerő piaci szempontból nem adu egy jobb élethez sehol, maradnak ott, maradnak a gyerekeik is, mert ők is épp ennyire jutnak, maximum a nyolc általánosig, de egyre többen esnek majd ki hamarabb, kerülnek magántanulói státuszba, a teljes esélytelenségbe.
A „fehér” egyházi iskolába járó gyerekek biztos egzisztenciát építenek máshol, öregedő szüleiket elviszik, a házukat eladják, csak halottak napján járnak vissza a temetőbe, a nagyszülőkhöz. Egyetlen generációval eltűnhetnek a településekről azok, akik vállalkozásokat, szolgáltatásokat, élhetőbb közeget teremthetnének. (Akkor nem tudom, mit csinálnak az egyházi iskolák…lehet, ekkor kezdenek majd a cigányokkal foglalkozni? Nos, attól tartok, akkor már késő lesz.)
A szegregálódott állami iskolába járók viszont itt maradnak. Ha nőnek, a szocpolból felvásárolják az egyre értéktelenebb házakat, vagy beköltöznek az elhagyottakba, és a nyomort átörökítve élnek tovább. Pénz kell majd nekik, hiszen akarnak élni, enni, ruházkodni, nekik is kell majd telefon, autó, mert ők is átélik a fogyasztói társadalom hatásait. Ha pénzük nem lesz, majd szereznek. A kriminalizáció felgyorsul.
Nem kell nagy fantázia ehhez….néhány faluban már lejátszódott a folyamat. Pár generáció alatt élhetetlenné válnak ezek a települések. Egész térségekben alakulhat ki ez a helyzet. És naivság lenne azt hinni, hogy majd csendben itt maradnak. Mert ez nem olyan probléma, ami csak úgy elmarad magának. Nőni fog, létszámban, erőben, félelmetesen.
Ennek a jövőképnek az alapjait rakják le most azok az egyházak, akik sorra alapítják a cigánymentes iskolákat. Megállíthatatlanul. Remélem, egyszer majd felelnek ezért. És nem az Úr színe előtt.
