Civilektől civilekről nemcsak civileknek

Civil háló

Civil háló

Kondiparkot Bátonyterenyére!

2016. február 16. - civilhalo

Testmozgás feat. tolerancianövelés - a kettő együtt működhet. Támogassátok a bátonyterenyei NMCKKSZSZ-t, akiknek még 500.000 Ft hiányzik ahhoz, hogy meg tudják valósítani elképzeléseiket!

További infó: Kondiparkot Bátonyterenyére!

Az adományokat az alábbi számlaszámra várják. 
Számlaszám: 11741048-20006565
IBAN: HU09 1174 1048 2000 6565 0000 0000
BIC(SWIFT)KÓD: OTPVHUHB

A közleménybe kérjük tüntesse fel: „kondipark”

Csoda: van egy magyar falu, ahol összefogtak a lakók!

A cikk eredeti formájában az abcug.hu-n jelent meg 2016. 02. 02-án.
Szerző: Szurovecz Illés
_HDA8217

Fotó: Hajdú D. András

Mátraverebély első pillantásra átlagos, szegény magyar falunak tűnik, ahol ugyanolyan nehézségekkel küzdenek, mint máshol. Ám két évvel ezelőtt rádöbbentek, hogy csak közös erővel juthatnak előrébb, ezért a helyiek összedugták a fejüket, és valami megváltozott. Házakat kezdtek felújítani, új iskola nyílt, a felnőttek pedig esti gimnáziumba járnak. Persze nem minden tökéletes, az adósságcsapdának még nem látni a végét, és a közösen felépített játszótérnek is nyoma veszett. Egy reményvesztett falu első lépései a fejlődés felé. 

Hiába a festői környezet és a közelben kereszteződő túraútvonalak, az idegenforgalomból való meggazdagodás csak álom a mátraverebélyieknek. A kétezer lakosú Nógrád megyei faluban nincs sok pénzkereseti lehetőség, leszámítva persze a több mint száz embert érintő közmunkát. A falu képe nem egységes: a települést kettészelő 21-es úttól felfelé főleg romák élnek, a legtöbben rossz körülmények közt, omladozó házakban. Az út másik oldalán hozzájuk képest jómódúak laknak, nemrég mégis belátták, hogy csakis összefogással léphetnek túl a közös problémákon.

Két évvel ezelőtt Mátraverebélyben megmozdult valami. A Habitat for Humanity és a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetsége (NMCKKSZSZ) közösen úgy látták, ideje lenne összefogniuk a falu legfontosabb szereplőinek, hogy kiutat találjanak ebből a nehéz helyzetből.

_HDA7816

Verebélyiné Gáspár Zita óvodavezető és Szomora Szilárd, a Nógrád Megyei Cigány Kisebbségi Képviselők és Szószólók Szövetségének elnöke. Mindketten fontos szerepet játszottak a kerekasztalban | Fotó: Hajdú D. András

A két civil szervezet ezért leültette a polgármestert, az önkormányzati képviselőket, az óvodavezetőt, a védőnőt, a közmunkaprogram vezetőjét és másokat, hogy külső szakértők segítségével gyűjtsék össze a legfontosabb problémákat. Az így létrejött településfejlesztési kerekasztal hétszer ülésezett 2013 novembere és 2014 márciusa közt, majd a problémák beazonosítása után konkrét javaslatokat tett a szociális-lakhatási viszonyok, az oktatás és a gyerekek korai fejlesztésére.

Azóta több mint egy év telt el, ezért most megnéztük, meddig tartott a lendület, és milyen sikereket tudnak felmutatni a mátraverebélyiek.

Karácsonykor már új kéményből dőlt a füst

A kerekasztal legfontosabb eredménye a HabitatPont program elindítása volt 2014 nyarán, amit a szervezet több településen kipróbált már, Mátraverebély mellett Bagon és Ágon is. A program lényegét részletesen bemutattuk egy korábbi cikkünkben is: a szervezet támogatja a szegénységben élők házának felújítását, cserébe, hogy azok segítik egymást a munkálatokban. Ez konkrétan azt jelenti, hogy a résztvevőknek csak a költségek harminc százalékát kell kifizetniük, negyven százalékát le kell dolgozniuk, harminc százalékot pedig teljesen elengednek nekik.

_HDA8124

Berki Judit, az NMCKKSZSZ munkatársa | Fotó: Hajdú D. András

„Először nem nagyon értették meg az emberek, mi szükség van erre, bizalmatlanok voltak egymással szemben. Azt kérdezték: minek menjek át hozzád. Minek segítsek neked? Óriási dolog, hogy végül segíteni kezdték egymást, és valódi közösség kezdett kialakulni. Önerőből, a 65 ezer forintos keresetükből nem tudtak volna ilyen eredményeket elérni” – emlékezett vissza Berki Judit, az NMCKKSZSZ munkatársa. Lassan tehát csatlakozni kezdtek a családok, megjelentek az első kémények, a felújított tetők, a vadiúj ereszcsatornák, és végül vagy harminc kinti wc, amihez nagy segítséget nyújtott a szomszédos Bátonyterenyén megnyitott szerszámkölcsönző is.

“Többszázezer forint értékű szerszámkészletünk van a betonkeverőtől a fűnyírón át a csavarhúzóig. Ennek óriási sikere van a szegények közt, akik napi tíz forintért cserébe kölcsönözhetik ki az alapvető szerszámokat. És még sosem fordult elő, hogy ne hozták volna vissza időben”.

A program résztvevői egy óra munkáért egy pontot gyűjthettek, ami 500 forintnak felelt meg. A pontokat a felújításkor pénzre válthatták, de a költségek harminc százalékát mindenképp önerőből kellett állniuk. Tavaly harmincegy család jelentkezett, akik közül végül tizenötnek újították fel a házát. Belevágott többek közt a a közmunkaprogramot vezető Szappanné Csikós Diána is, aki azon kevés romák közé tartozik, akik a 21-es út nem romák lakta részén élnek.

_HDA8276

Szappanék háza az új előtetővel | Fotó: Hajdú D. András

Az új előtető és az eresz éppen december 22-re lett kész. Szép karácsonyi ajándék volt

– mondta. Szappanék összesen 90 ezer forintot fizettek a felújításért. Csemerék még kevesebből kijöttek, ők 36 ezret fizettek a két új ajtóért és az ablakért, ami annyira új, hogy még a fóliát sem szedték le róla. Ez összesen 120-130 ezer forintba került volna nekik, és szívesen folytatnák is a felújítást, csakhogy a Habitat program nyáron – a tervezettnél fél évvel korábban – véget ért, mivel a szervezetnek elfogyott a programra szánt pénze.

“A költségvetés tervezésekor nem számítottunk ilyen nagy érdeklődésre” – mondta Koltai Luca, a Habitat operatív vezetője, aki szerint a lelkesedésnek több oka is volt. “Egyrészt többen  vettek részt közmunkában, így könnyebben össze tudták spórolni az önrészt, másrészt a legtöbben olcsóbb felújításokat kértek, harmadrészt pedig sokan kaptak a nyár elején adóvisszatérítést. A terv szerint nyár elején és augusztusban lehetett volna rendelni, de a második kört muszáj volt lemondanunk”. Koltai szerint kevés az esély rá, hogy a programot folytatni tudnák, mert egyelőre nem látnak erre forrásokat.

_HDA8305

Csikósék még le sem szedték a fóliát az új ajtóról | Fotó: Hajdú D. András

Ha bejön a hideg, vége a játszótérnek

Berki szerint a HabitatPont egyik legnagyobb előnye, hogy az emberek megtapasztalhatják, milyen a közös munka és az összefogás. Ilyen összefogásból született új játszótér a falu szegregált részén levő Tátra téren, amit hónapokig boldogan használtak a környéken lakó gyerekek. Igazi közösségi tér jött létre, ahol nemcsak a gyerekek, hanem a fűben kártyázó apukák is jól érezték magukat, csakhogy amint beütött az első hideg, elkezdtek eltűnni a fajátékok, hamarosan pedig az egész játszótérnek nyoma sem volt.

“Csak sejtjük, hogy melyik lehetett az a két család, amelyik szétlopta a játszóteret, de összezárt a közösség, nem árulták be egymást. Hiába tudták, hogy sok ember munkája van benne, nem védték meg a játszóteret. Ez az eset sokak hitét megrengette, fölöslegesnek érezték a munkájukat, és időbe telt, míg újból népszerűvé vált a program”” – mondta Berki. A játszótér igazi sikertörténet lehetett volna, de az események alapján úgy tűnik, a teljes közösség megváltozásához több időre van szükség. Az NMCKKSZSZ egyik munkatársa szerint azóta javult annyit a helyzet, hogy ha később építették volna meg a játszóteret, talán még most is állna.

_HDA8289

Egy éve még ez a kisfiú is a kereszt mögötti játszótéren játszott. Azóta az egész odalett. | Fotó: Hajdú D. András

Ha hároméves a gyerek, már késő

A házfelújítások mellett a kerekasztal az oktatásban érte el a legnagyobb eredményt. Verebélyiné Gáspár Zita, a helyi Katica óvoda vezetője szerint az egyik legnagyobb gond a faluban, hogy sok gyerek már az óvodába nagy lemaradásokkal érkezik. “Nekik még újdonság, hogy kötöttebb napirendhez kell alkalmazkodniuk, vagy hogy le kell ülniük ebédelni” – mondta.

Ebben segített a Ringató és a Montessori tanfolyam, amelyek a komplex telepprogram keretében indultak. “Kiscsoportos, mozgásos feladatokról, az egyéni fejlesztésről tanultunk” – mondta Verebélyiné, aki szerint sok gyerek lemaradt a beszédfejlődés, a szókincs terén is, logopédus viszont most csak ötéves kortól van. “Ráadásul csak az óvodában találkoznak rajzeszközökkel, ezért a finommotorikus készségeik is gyengék, pedig az óvoda végére már elő kellene készítenünk őket az írástanulásra”.

Nyitni akartak egy Biztos Kezdet gyerekházat is, ahol 1-3 éves gyerekeket készíthetnének fel az óvodára. Ez az önkormányzatnak sem jelentene nagy terhet, hiszen 2014 óta a gyerekházak normatív támogatás keretében jutnak el a településekre, míg korábban pár év után az önkormányzatokra bízták a további fenntartást. Csakhogy az ügy évek óta húzódik, mert hiába ígérték, egyelőre nem írtak ki újabb pályázatot.

A magyart most már magyartanár tanítja

Mátraverebélyben egyetlen általános iskola van, ahol az elmúlt években sokszor azt is nehéz volt megoldani, hogy a különböző tantárgyakat szaktanárok tartsák. “Hiába írta ki az iskola az álláshirdetést, a pályakezdő tanárok inkább munkanélküliek maradtak, ahelyett, hogy idejöttek volna” – mondta Szomora Szilárd, az NMCKKSZSZ elnöke. A kerekasztal ezért jelezte a problémát az Emberi Erőforrások Minisztériumában működő Antiszegregációs Kerekasztalnak, ahol megtárgyalták az ügyet, és úgy tűnik, hogy a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ mostanra javítani tudott a helyzeten, így például a magyart most valóban magyartanár tanítja.

A településfejlesztési kerekasztal érte el, hogy megnyíljon a sajókazai romatelepen működő Dr. Ámbédkar buddhista iskola mátraverebélyi tagintézménye. Az Ámbédkar alternatív, személyiség-központú módszerekkel próbálja felkészíteni az érettségire azokat, akiknek amúgy kevés esélyük lenne rá, köztük gyerekeket és olyan felnőtteket is, akik még az általános iskolában morzsolódtak le.

_HDA8213

A rendszergazda végzettségű Góra Gábor közmunkásként tanít informatikát a Dr. Ámbédkar Iskolában | Fotó: Hajdú D. András

Az iskolát az Almásy-kastélyban rendezték be, ahol azóta három teremben folyik a munka. A rendszergazda végzettségű, de most közmunkásként kiközvetített Góra Gábor például informatikát tanít. Azt mondja, a korai fejlesztés hiánya náluk is kiütközik. “Sokakról itt derül ki, hogy diszlexiások, vannak, akik nagyon szűk szókinccsel jönnek, vagy csak nem ismerik a számítógép részeit. Sok mindent az alapoktól kell kezdeni” – mondta. Ide jár esti képzésre Csikós Diána húga is, aki tavaly tavasszal végezte el az első évet. “Két gyereke van, máshová nem nagyon tudna eljárni, de ezt most nagyon szereti” – mondta róla Diána. Ősszel tizenegyen kezdték az esti iskolát és tizenkilencen a nappalit. “A gyerekeken is úgy látjuk, hogy szeretnek ide járni, persze részben azért, mert nincsenek olyan szigorú szabályok”.

Nincs meg a kiút az áramcsapdából

A kerekasztal kemény fába vágta a fejszéjét, amikor megpróbált legalább részmegoldást találni a falubeliek eladósodottságára. A helyzet olyan súlyos, hogy egy egyedül élő, 90 éves néninél például nyolc éve nincs áram, mert a kezdeti, 30 ezer forintos tartozása a kamatokkal együtt már 300 ezresre rúg. Berki Judit szerint ezért lenne fontos, hogy a szolgáltatók legalább a kamatok elengedésével részt vegyenek a rendezésben, ekkora tartozást ugyanis senki sem fog tudni kifizetni.

Ahhoz, hogy megszűnjön az áramcsapda, legalább 8-10 millió forintra lenne szükség

– mondta Berki. Ha a kamatot elengednék, már sokan ki tudnák egyenlíteni a tartozásuk legalább felét, és utána kaphatnának kártyás villanyórát, amit a családok szükségletük szerint tölthetnek fel pénzzel minden hónap elején._HDA8045

Berki Judit | Fotó: Hajdú D. András

Mivel a mátraverebélyiek összesen 15 millió forintos áramtartozást halmoztak fel, a kerekasztal javasolta az önkormányzatnak, hogy vezessen be adósságkezelési szolgáltatást.  A kerekasztal szerint ez 3-5 millió forintjába került volna évente a falunak, de a tervből nem lett semmi, miután tavaly márciusban a kormány teljesen átrajzolta a segélyezési rendszert.

Ehelyett elkülönítettek egy 200 ezer forintos segélyezési alapot, amit kamatmentes kölcsönökre fordítottak. Ebből egyszerre maximum 15 ezer forintot vehettek fel a rászorulók, de Berki szerint ennek az volt a hátránya, hogy csak a fix jövedelműek kaphatták meg, a legszegényebbekhez nem jutott el. Végül a program nem is volt hosszú életű, mert sokan nem fizették vissza a kölcsönt, az önkormányzat pedig nem figyelt oda eléggé a behajtásra.

Az adósság miatt a helyiek gyakran kérnek kölcsön egymástól, és sokszor kell az uzsoráshoz fordulniuk, amit az Autonómia Alapítvány által javasolt spór-kassza programmal is próbáltak megoldani.

_HDA8246

A közmunka-program mellett a spór-kasszát is szervező Csikós Diána gyerekeivel | Fotó: Hajdú D. András

“Nagyjából harmincan összefogtunk, és Darazsak néven alakítottunk egy kört. Havonta beadtunk fejenként háromszáz forintot, és akinek éppen nem volt pénze ételre vagy gyógyszerre, kölcsönözhetett a kasszából. Hat hónap után már 39 ezer forintunk volt, amikor az alapítvány megduplázta az összeget. Egy gázpalackot még venni tudtunk belőle, de amikor 90 ezer volt a kasszában, az már felfoghatatlanul soknak tűnt az emberek számára, és elkezdtek elmaradni a visszafizetésekkel, azt hitték, úgysem fog elfogyni. Aztán persze elfogyott, pedig egy évig nagyon jól működött a program. Még téli tüzelőre is jutott volna, ha tovább folytatjuk” – mondta Szappanné Csikós Diána szervező.

Már nem ciki összefogni a másikkal

Bár a kerekasztalnak nem minden javaslata valósult meg, a résztvevők mind egyetértenek abban, hogy megérte létrehozni, hiszen végre sokan megtanulhatták, érdemes összefogni a közös célokért, ráadásul a falu két része közt is megindult a párbeszéd.

A kerekasztal teljesen megváltoztatta a szemléletmódomat, már máshogy látom az emberek problémáját

– mondta Csikós Diána. Szerinte az is fontos volt, hogy nemcsak a problémákat gyűjtötték össze, hanem megtanulták értékelni a falu előnyeit is. “Van egy csomó olyan előnyünk, ami máshol hiányzik. Például van orvosi rendelőnk, védőnőnk, iskolánk, postánk, jól működik a közmunka, és a 21-es út miatt jó a közlekedés is” – mondta. Csikós szerint az összefogást jól mutatja az is, hogy a közmunkásokkal már közösen tervezik, hogy ellátogatnak az egyik közeli falunapra.

Mindenki bead pár száz forintot, kibérlünk egy buszt, aztán megnézzük a fellépőket. Nótár Mary meg Kis Grófó lesz, akiket szeretünk. Egy kis szórakozás mindenkinek jár.
_HDA8220

Fotó: Hajdú D. András

A falakon túl - L. Ritók Nóra - TEDxDanubia Szalon 2016

"A mai szegénységkép ellentmondásainak megértése nehéz feladat. Sokszor úgy érezzük, jobb, ha láthatatlan falakat vonunk körülötte, és azt gondoljuk, nincs vele dolgunk. Ám ha nem segítünk, a mi életünk is más lesz. Mert a falakon túl, magától nem oldódik meg semmi." - L. Ritók Nóra, pedagógus, képzőművész, a gyerekszegénység ellen küzdő Igazgyöngy Alapítvány vezetője

Ki a cigány? – úgyse jössz rá

Mások mellett iskolai erőszak és kirekesztés kezelésében tanácstalan tanároknak szerveztek módszerbörzét Pécsen. Civil szervezetek mutatták be, hogyan érdemes élményszerűvé tenni egy erkölcstanórát, levezetni az agressziót, vagy épp elfogadásra tanítani. Jól pörgött a lökdösődés és a Ki a cigány?-játék is. A cikk eredeti formájában az abcug.hu-n jelent meg 2015. 12.09-én.

Először vállal löktem meg a tanárnőt. Aztán kézzel, de ellenállt. Aztán a csípőmmel löktem oldalba, és majdnem eldőlt, de visszaállt. Végül megfogtam a kezét, és előrelendítettem: átpenderült a termen. Aztán ő következett, csavarintott, lökdösött, taszigált, hol ellenálltam, hol kibillentem, hol penderültem én is át a termen, még vagy tucatnyi másik tanárral együtt. Nem, szó sem volt valami iskolai tömegverekedésről, bár az iskolai erőszakhoz azért volt némi közük a furcsa eseményeknek.

Mert többek között ennek a feldolgozásához nyújtana segítséget a pécsi Keret Alkotó Csoport Egyesület Ütnek! Ütsz? című bemutató foglakozása. A csoportos játékos foglalkozások laza füzérével a kirekesztés, a tehetetlenség, az agresszió feldolgozásához, levezetéséhez mutattak élményteli módszert. Volt itt egyebek mellett egymásra mosolygós és -vicsorgós séta, névmegjegyzős játék, élményekből formált közös, élő szoborcsoport-állítás.

 

Fotó: Baumann Róbert / Emberség Erejével Alapítvány

Fotó: Baumann Róbert / Emberség Erejével Alapítvány

A résztvevők pedig tanárok voltak, mert elsősorban nekik szólt a minap Pécsen szervezett módszerbörze, amin az iskolai emberi jogi nevelés lehetőségeivel igyekezett őket megismertetni a szervező, a pécsi Emberség Erejével Alapítvány. A program kiírása szerint komoly igény mutatkozik a tanárok részéről a civilek segítségére, akik nem formális nevelési módszerekkel, hanem sajátélmény alapú gyakorlatokkal, a gyerekek aktív bevonásával dolgozva vezetik őket végig különböző érzékeny témákon, a fogyatékosságtól a homofóbián és a romákon át az kirekesztésig, az iskolai erőszakig, vagy épp az internet veszélyeiig.

Korábban az Abcúg is írt arról hogy sok pedagógus tanácstalan, ha a például iskolai zaklatással, egymást cigányozó, buzizó, zsidózó gyerekekkel kellene valamit kezdeniük. Erre több megelőző célú érzékenyítő foglakozás is létezik, a pécsi Civil Közösségek Házában megtartott módszerbörzén is bemutattak ilyeneket, de a Keret Alkotó Csoportnak konkrétan megtörtént ügyek feldolgozására is vannak ötleteik. “Nem elsősorban arra törekszünk, hogy megoldást hozzunk, hanem hogy elgondolkozzanak róla a gyerekek” – mondta az Abcúgnak Szabolcsi Marcell, az egyik játékvezető, amúgy történelemtanár. “A gondolatot elhinteni, ez a fontos.”

Konkrét példaként egy internetes zaklatási ügyet említett, aminek feldoglozásában segítettek egy osztálynak az egyik Pécs környéki iskolában. “Katartikus élmény volt, a bántó és a sértett szerepben lévő is elsírta magát.” A dolog annyira jól sült el, hogy utána az osztályban tanuló gyerekek szüleinek is megtartották a foglalkozást, ugyancsak sikerrel.

A módszerbörzén amúgy nyolcféle műhely közül választhattak a résztvevő tanárok. Volt itt iskolai erőszakot megelőző, homofóbiát kezelő, fogyatékosok helyzetére érzékenyítő foglalkozás, de elhozták a szegénység átérezehetőségét elsősegítő Szociopolyt (amiről itt írtunk korábban), illetve a cigánysággal vagy a menekültekkel kapcsolatos érzékenyítő foglakozásokat is bemutattak (a programról részletesebben itt olvashat).

A szervező egyesület a 45 perces erkölcstanórákhoz igazítva dolgozott ki különböző emberi jogi nevelési módszereket. Lehetett “Ki a cigány?”-t játszani: egy nagy kupac portréfotóból lehetett kiválasztani azokat, akik a résztvevők szerint cigány származású embert ábrázolnak. Persze a játékban van egy csavar is, de azt nem lőjük le. A lényeg, hogy a csoportnak nem sikerült a feladat, de ez senkit nem tört le.

Fotó: Baumann Róbert / Emberség Erejével Alapítvány

Fotó: Baumann Róbert / Emberség Erejével Alapítvány

A sajtó is megkapta a magáét, amikor olyan cikkeket kellett kivesézni, ahol jellemző sztereoípiák jelennek meg, vagy erősítenek rá ezekre, de a citromos játék is biztos siker szokott lenni. Egy citromra két csapat jut, és valahogy meg kell egyezniük, hogy mindketten felhasználhassák. Nyirati András, az Emberség Erejével Alapítvány tréenere szerint a 5-6. osztályosoknál nagyon bejöttek ezek a speciális erkölcstanórák, és gyakran jegyzik meg, hogy ilyenkor milyen sok mindent  megtudnak társaikról.

A programokon részt vevő tanároknak is bejöttek a foglalkozások, de többen is jelezték, hogy bár ezek, például az emberi jogi vagy a demokráciára nevelés, benne vannak a Nemzeti Alaptantervben, az iskolák a magas egyéb óraszám miatt a helyi tantervekből már általában kihagyják. “Azok, akik mégis ilyen programot szeretnének, gyakran nem tudják merre induljanak el” – mondta még a módszerbőrze kedzetén Nyirati András.

A mások elfogadásról, a toleranciáról, emberi jogokról szóló délelőttöt stílszerű ebéd zárta. A többségi társadalmat a hasán keresztül elfogadásra bírni igyekvő, ízletes cigány ételeket készítő Kóstolda segítségével (akikről itt írtunk korábban).

Ne felejtsünk el szeretni

Évindító sorozatunkban megkérdeztük a velünk együtt dolgozó civil szervezetek munkatársait, mi történt velük tavaly és milyennek álmodják meg az idei évüket. Sorozatunk ötödik részében kérdéseinkre a Soteria - Menedék önkéntes munkatársai Bokor Zsuzsa és Székely Dóra válaszoltak.

Mire vagytok a legbüszkébbek a 2015-ös évből?

Életünkben először szerveztünk egy jótékonysági árverést a Menedék javára, ami nagyon jól sikerült. Rengeteg művésztől érkezett felajánlás és a vendégek teljesen megtöltötték a Centrál Színház jóvoltából felajánlott termet. Jó hangulattal és jelentős adománnyal zártuk az estét.

Mi volt számodra a legszebb emlék a 2015-ös évben?

Dóra: Volt egy álmom, a Menedék volt vezetője egy gyönyörű lótuszvirág volt. A szirmai körülötte forogtak körbe-körbe lassan színesen. Ahogy közelebb mentem a lótuszhoz, a mi arcainkat véltem felfedezni a virág szirmaiban, a Menedék önkénteseinek arcait.

Zsuzsa: Egy volt lakónkkal találkoztam az utcán. Vidáman elbeszélgettünk.

Mik a terveitek a 2016-os évben?

Legfőbb tervünk, hogy lesz egy házunk, amit újra megnyithatunk.

img_5962.JPG

Dóra és Zsuzsa fundraiser munkatársunkkal, Ferencz Éva Médeával

 

Ha lenne egy jó tündér, mit kívánnátok tőle? Mikro és makroszinten egyaránt.

  Hogy az emberek ne felejtsenek el szeretni.

Továbbhaladni a megkezdett úton

Évindító sorozatunkban megkérdeztük a velünk együtt dolgozó civil szervezetek munkatársait, mi történt velük tavaly és milyennek álmodják meg az idei évüket. Sorozatunk negyedik részében kérdéseinkre Az emberség Erejével Alapítvány munkatársa, Nyirati András válaszolt Pécsről.

Mire vagy a legbüszkébb a 2015-ös évből? 

Két nagy büszkeségem van a 2015-ös évből és nem tudok közülük választani. Az egyik, hogy a Pécsi Emberi Jogi Nevelési Munkacsoporttal közösen megrendeztük az I. Emberi jogi nevelés az iskolában MÓDSZERBÖRZÉT, ami a résztvevők és a szervezők visszajelzése alapján is az elmúlt évek egyik legjobb szakmai programja volt. Pécsi és Baranya megyei pedagógusok saját élményeket szerezhettek emberi jogi nevelési műhelyekben, megmutattuk, hogy a szakemberekben van érdeklődés, a civil szervezetekben pedig van szakmai hozzáértés.

A másik, legalább ennyire fontos és örömteli dolog, hogy a pályázati forrás lejárta után is nyitva maradt az Élmény-Tár Tanoda, a stáb tovább tudott dolgozni.

Mi volt számodra a legszebb emlék a 2015-ös évben?

Amikor 7 másik partnerszervezet képviselőjével kiálltunk egy megtelt konferencia terem elé és röviden elmondtuk, hogy melyikünk milyen műhelyt fog vezetni a megjelenteknek a következő 2 órában. Azt éreztem, hogy elterveztünk valamit és megcsináltuk, számomra egy igazi mérföldkőről van szó. Egy szép pillanata volt az összefogásnak és a reménye annak, hogy a formális oktatás kinyitja a kapuit a kívülről jövő, értékes nevelési programok iránt.

Mik a terveid a 2016-os évben?

Tovább haladni a megkezdett úton :) Működtetni a tanodát, egyre több magán és céges támogatót bevonva. Terjeszteni az emberi jogi nevelés fontosságát, módszertanát, ha erőnk engedi, akkor országosan. Segíteni a Bártfa utcai Általános Iskolának, hogy Emberi jogi barát iskolává váljon. Az Emberség Szabad E-gyetemből pedig egy nemzetközi szinten kurzusokat kínáló, online emberi jogi oktatási portál legyen.

img_5971_1.JPG

Ha lenne egy jó tündér, mit kívánnál tőle? Mikro és makroszinten egyaránt.

Nyugalmat, hogy lehessen dolgozni, tenni a dolgunkat és nem azzal törődni, hogy hol, kikkel, és főleg miből :)

Mosoly az arcokon

Évindító sorozatunkban megkérdeztük a velünk együtt dolgozó civil szervezetek munkatársait, mi történt velük tavaly és milyennek álmodják meg az idei évüket. Sorozatunk harmadik részében kérdéseinkre a pécsi KHETANIPE Egyesület munkatársai, Laboda Lilla és Nagy Kata válaszoltak.

Mire vagytok a legbüszkébbek a 2015-ös évből? 

Lilla: A 2015-ben aktívan közreműködtem a “Dajka"-programunk lebonyolításában és ennek során sok tapasztalattal és ismeretekkel gazdagodtam, többek között a pályázati elszámolással kapcsolatosan. Segítettem a beszerzésekben és a pénztár folyamatos vezetésében.

Kata: Foglalkoztatási mentorként dolgoztam a konzorciumi partnerként megvalósított DDOP-programban, amely során az érintett szegregátumban élő hátrányos helyzetű embereknek segítettem az elsődleges munkaerőpiacon történő elhelyezkedését, munkakeresését. Egy középiskolákban megvalósított érzékenyítő tréningsorozat részeként elkészítettem egy, a Roma Holokauszttal kapcsolatos interjúfilmet.

Mi volt számodra a legszebb emlék a 2015-ös évben? 

Lilla: A Caritas által felajánlott karácsonyi ajándékcsomagokat személyesen vittük ki a rászoruló gyermekeknek a város különböző szegregátumaiban. Az Országos Roma Önkormányzat által kiírt pályázat nyerteseinek munkatársaimmal közösen eljuttattuk a nyeremény táblagépeket. A legszebb emlék számomra a gyerekek öröme és mosolya volt.

Kata: A mentorkodásom során különösen megmaradt bennem egy személyes siker: egy fiatal egyedülálló anyuka önbizalmát és önbecsülését a közös munka során megerősítve elértük, hogy stabil, jól fizető munkához jutott, ahol nemcsak hosszú távon tervezhet, de be is illeszkedett és jól érzi magát.

img_5940.jpg

Mik a terveid a 2016-os évben? 

Lilla: Remélem, hogy a decemberben leadott tanoda pályázatunk nyer, és júniustól mentorként dolgozhatok  benne. Remélem, hogy sikeresen meg tudjuk valósítani a kampánytervünket, és elkészítjük a kisfilmet is.

Kata: Remélem, hogy a sok leadott és még leadásra váró pályázat valamelyike nyer, és valamelyikben projektvezetőként vehetek majd részt. Jól sikerül a kampány.

Ha lenne egy jó tündér, mit kívánnál tőle? Mikro és makroszinten egyaránt.

Lilla: Legyen egy saját íróasztalom. Sok pályázatunk nyerjen.

Kata: Az egyesület még sokáig sikeresen tudjon működni, minél több projektet meg tudjunk valósítani. Sok tehetséges és kitartó munkatárssal bővüljön a szervezet, jobban és többet foglalkozhassak a kommunikációs és marketing résszel.

 

Napkollektoros jövő

Évindító sorozatunkban megkérdeztük a velünk együtt dolgozó civil szervezetek munkatársait, mi történt velük tavaly és milyennek álmodják meg az idei évüket. Sorozatunk második részében kérdéseinkre az Észak-abaúj 8 településén tevékenykedő közösségfejlesztő szervezet, a FÉSZAK munkatársai, Vadásziné Ureczky Orsolya és Cservák Ildikó válaszoltak.

Mire vagytok a legbüszkébbek a 2015-ös évből? 

FÉSZAK: Azt a munkát, amit eddig csak a szabadidőnk kis részében tudtuk végezni, most teljes munkaidőben az egyesületre fordítjuk.

Mi volt számodtokra a legszebb emlék a 2015-ös évben?

A hernádszurdoki Vízügyes Üdülőbe, a "Zuhogóba" szervezett FÉSZAK találkozó. Ez a helyszín elméletileg mindenki által közismert hely (a települések egyébként is közel vannak egymáshoz), mégis a legtöbb résztvevő meglepődésének adott hangot, hogy ő még sohasem járt itt, és el voltak ragadtatva a táj szépségétől. Fő látványosság itt a Hernád folyón lévő mini duzzasztó, ami egy vízesés hatását kelti. A rendezvény nagyon jól sikerült: a hivatalos részen kívül volt szalonnázás, népi játékok. A jó hangulatot a szemerkélő eső sem tudta elrontani.

Mik a terveitek a 2016-os évben? 

Szeretnénk, ha megvalósulna a kampánytervünk, és első körben minden FÉSZAK-os településen meg tudnánk építeni egy-egy napkollektoros gyümölcsaszalót. A FÉSZAK-kal együttműködő egyesületekkel valamint a FÉSZAK-hoz tartozó településekkel pedig több közös programot szeretnénk.

fe_szak.jpg

Ha lenne egy jó tündér, mit kívánnátok tőle? Mikro és makroszinten egyaránt.

Még több aktivitást a tagok részéről. És hogy a céljaink megvalósításához mindig találjunk megfelelő forrást.

 

süti beállítások módosítása