Kis történetem inspirálója:

„Belépek egy helyre,

látom, hogy nincsen hely,

leülök melléd,

félre az illemmel” (Sziámi)

 Persze idézetem nem szó szerint értendő…

hiszen, mikor beléptem aznap este a miskolci Avasi Közösségi Kávézóba, még volt ugyan hely, de az alábbi események alátámasztják a fenti idézetet! :)

Október 29. csütörtök, délután 5 óra

Már sötétben érkeztem meg ide, az Angol Klubra…

… bevallom, igen kedvtelenül, erőt véve magamon egy fárasztó nap után.

Ezután „a hely” bájos fényeivel, öreg bútoraival máris kezdte feledtetni velem egykedvűségemet!

Klubtársaimmal kiválasztottunk egy asztalt 3 fotellal, és azokba süppedve, azonnal belemerültünk a dalszövegek fordításába (megjegyzem, ez egy igen élvezetes formája a nyelvtanulásnak :)

Hamarosan gyakori ajtócsapódások „zavarták” meg elmélyült figyelmemet. Kezdetben csak kíváncsian néztem a kávézó bejárata felé, majd élveztem a sok beáramló, mosolygó ember köszönését.

Lassan megérintett a közösségi tér halk zsongása, és a kedves, meleg félhomály.

Egyszer csak a kávézó egy figyelmes alkalmazottja hozott kis csoportunk mellé egy olvasólámpát, hogy ne „vakoskodjunk”, és otthonos hangulatot keltve megkínált egy csésze gőzölgő kávéval - hogy el ne aludjunk :)

Mesés élmény… :) otthoni meleg illatokkal, kedvességgel, jó társasággal !

Fizikus a zongora mellett

Alig merültünk el a dalszövegek fordításában, a mellettünk lévő, öreg zongora sarkánál letelepedett laptopjával egy ismerős fiatalember, a Jezsuita rend önkéntese… A „Megcsókoltam egy lányt” című dalszöveg (női előadótól) hallatán néha felénk mosolygott, és dolgozott tovább a kedélyes hangulatú „szobában”. Körülöttünk folyamatosan jöttek, mentek, cserélődtek az emberek…, de minket ez nem zavart!

Avasi Közösségek

Idővel újabb kollegina költözött számítógépével a közelünkben levő szabad asztalhoz (mivel ama mosolygó emberekkel véget ért a beszélgetése…)

Engem hamarosan a hely totális kihasználtsága, és a „sok jó ember kis helyen is elfér” érzés kerített hatalmába.

Közben gyerekek jöttek be apukájukkal invitálásunkra (bár félve, mert túl virgoncak… most mégse voltak hangosak), valószínűleg őket is megérintette a hely szelíd zsongása!

Mikor hazaindultam, este 7 órakor, még egy csapat érkezett, akik a „Tegyünk Együtt az Avasért” tagjaival tartották újabb összejövetelüket.

Zárszó

… de hát ezért van ez a „kávézó”,

ilyen egy igazi közösségi tér,

ezek miatt hívták életre!