Évindító sorozatunkban megkérdeztük a velünk együtt dolgozó civil szervezetek munkatársait, mi történt velük tavaly és milyennek álmodják meg az idei évüket. Sorozatunk negyedik részében kérdéseinkre Az emberség Erejével Alapítvány munkatársa, Nyirati András válaszolt Pécsről.

Mire vagy a legbüszkébb a 2015-ös évből? 

Két nagy büszkeségem van a 2015-ös évből és nem tudok közülük választani. Az egyik, hogy a Pécsi Emberi Jogi Nevelési Munkacsoporttal közösen megrendeztük az I. Emberi jogi nevelés az iskolában MÓDSZERBÖRZÉT, ami a résztvevők és a szervezők visszajelzése alapján is az elmúlt évek egyik legjobb szakmai programja volt. Pécsi és Baranya megyei pedagógusok saját élményeket szerezhettek emberi jogi nevelési műhelyekben, megmutattuk, hogy a szakemberekben van érdeklődés, a civil szervezetekben pedig van szakmai hozzáértés.

A másik, legalább ennyire fontos és örömteli dolog, hogy a pályázati forrás lejárta után is nyitva maradt az Élmény-Tár Tanoda, a stáb tovább tudott dolgozni.

Mi volt számodra a legszebb emlék a 2015-ös évben?

Amikor 7 másik partnerszervezet képviselőjével kiálltunk egy megtelt konferencia terem elé és röviden elmondtuk, hogy melyikünk milyen műhelyt fog vezetni a megjelenteknek a következő 2 órában. Azt éreztem, hogy elterveztünk valamit és megcsináltuk, számomra egy igazi mérföldkőről van szó. Egy szép pillanata volt az összefogásnak és a reménye annak, hogy a formális oktatás kinyitja a kapuit a kívülről jövő, értékes nevelési programok iránt.

Mik a terveid a 2016-os évben?

Tovább haladni a megkezdett úton :) Működtetni a tanodát, egyre több magán és céges támogatót bevonva. Terjeszteni az emberi jogi nevelés fontosságát, módszertanát, ha erőnk engedi, akkor országosan. Segíteni a Bártfa utcai Általános Iskolának, hogy Emberi jogi barát iskolává váljon. Az Emberség Szabad E-gyetemből pedig egy nemzetközi szinten kurzusokat kínáló, online emberi jogi oktatási portál legyen.

Ha lenne egy jó tündér, mit kívánnál tőle? Mikro és makroszinten egyaránt.

Nyugalmat, hogy lehessen dolgozni, tenni a dolgunkat és nem azzal törődni, hogy hol, kikkel, és főleg miből :)