A Faág Baráti Kör Egyesületnél hátrányos helyzetű gyerekeknek nyújtunk különféle délutáni, hétvégi programokat önkéntes alapon. Pécsen, egy régi polgári házban van a székhelyünk. Nagy szerencsénk van ezzel az épülettel, mert árad belőle az otthon érzése.

Bacskai Zsófia személyesebb hangvételű írása a Faág Egyesület működéséről! 

Már hatodik éve, hogy a Faágnál vagyok. Önkéntesként szeretem definiálni magamat most is, holott tavaly októbere óta fizetést kapok - mint közösségi mentor - a FaágTanoda keretein belül. Azért tartanám meg a jelzőt, mert ez számomra nem megélhetési, hanem egy nagyon komoly belső munka.

Az egyetem első heteiben kerültem ide, miután egy tanárom javasolta nekünk az óráján. Egy köszönettel még tartozom neki ezért. Azt mondta, hogy sokkal többet tanulhatunk itt, mint a könyvekből. Miket tanultam eddig? Például, hogy milyen jellegű programmal készüljek egy 8 évesnek, és milyennel egy 14 évesnek? Hogyan tegyek motiválttá akár csak percekre egy unott, akár kissé depressziós fiatalt valamilyen feladat megoldására? Hogyan beszéljek egy hiperaktív gyerekhez, felfokozott hangulatában úgy, hogy eljusson hozzá az üzenet? Hogyan kell kipuhatolózni egy tininél, hogy mi volt a suliban és miből vannak éppen gázok? De az évek során megtanultam közösségi játékokat levezetni, vagy épp virágot készíteni tojástartóból, sőt múlt héten eső csináló botot is készítettem. Egész egyszerűen fejben is és a gyakorlatban is kreatívvá tett ez az egyesület, közben pedig egy megtartó, baráti közeget nyújt. Az, hogy itt mindig csinálunk valamit, mindig új dolgok vannak szervezés alatt, folyamatosan figyelünk egymásra és kommunikálunk egymással, teszik olyan különlegessé ezt a helyet. Leírva egyszerűnek és hétköznapinak hat, de valóban így van ez…?

 Kicsit részletesebben a munkánkról és a céljainkról:

Különleges célcsoportunk az állami gondozott fiatalok. Egy részről azért különlegesek, mert ritka, vagy nem is nagyon van olyan civil szervezet az országban, akik kifejezetten velük foglalkoznának, más részről különlegesek ők maguk, a sokszor húsba markoló őszinteségük miatt. Náluk nincs szülő, nevelőszülő, aki arra ösztökélné, hogy járjon hozzánk, őket közvetlenül - vagy egy hangadót keresztül kell - meggyőznünk arról, hogy hozzánk járni mennyire menő. Ebben a műfajban minden lazaságra és spontaneitásra szükség van. :)

Jelenleg egy TÁMOP (3.3.9.A- 12/2-2012-0088 az. számú) projekt keretein belül tanodát működtetünk, a FaágTanodát. Ennek köszönhetően fizetett kollégák is vannak nálunk, mint szociális munkás, pedagógusok, mentorok és a management. Az ő munkájukat segítik önkénteseink, illetve olyan egyetemi hallgatók, akik kreditért szakmai gyakorlatot, vagy ösztöndíjért közösségi szolgálatot teljesítenek. A hétköznapjaink úgy néznek ki, hogy délután háromtól ötig tanulás van a pedagógusokkal, vagy éppen önkéntesekkel. Ötkor közösen elfogyasztjuk az uzsonnát, ami többnyire szendvics, de újabban rászoktunk a tejbegrízre, amit sok esetben a diákok készítenek már el maguknak és nekünk is. Evés után pedig jöhet a mentor által tervezett program: média klub, kézműves műhely, főzés, önismereti feladatok, filmezés, sport stb. 

Tanulás csak hétfőtől csütörtökig van. Pénteken nagy hangsúlyt kapnak a különböző szocializációs játékok, valamint két hetente zenés és képzőműveszti foglalkozás zajlik, kéthetente szombaton pedig színjátszó. A nagy víziónk, hogy elkészüljön legalább egy olyan színdarab, amiben mindhárom foglalkozás résztvevői szerepet kapnak, ha nem is kifejezetten a színpadon, de pl a zenei aláfestésben, hangeffektekben, díszlet- és jelmeztervezésben, valamint kivitelezésben.

Hát ezek vagyunk mi. Nagyon szeretek ide tartozni a gyerekek és a kollégák/segítőtársak miatt is. Úgy képzelem, hogy 70 évesen majd a sütiket fogom együtt sütni itt a gyerekekkel. Remélem így lesz… :)