(Kocsis Emese beszámolója)

Volt aki csak felírt egy verset a a falra, volt, aki a mikrofonba is el merte mondani. Voltak járókelők, érdeklődők, és meghívottak is, voltak arra csellengő gyerekek és ott volt az Avasi Tanoda is teljes létszámmal, mentorokkal, gyerekekkel.Ott volt Fecske Csaba, költő, aki csak arra sétált, de elmondott néhány Weöres Sándor verset.

A szervezők erőt vettek anti-exhibicionizmusukon, és bátran kiálltak, hogy példamutató szavalásukkal bátorítsák a járókelők versmondó kedvét.Voltak becsomagolt virágot vivő lányok, akik rászánták az időt és leültek az utcára kihelyezett fotelba, kávét szürcsölgetve - „Mi nem mondunk verset, de nagyon élvezzük, hogy végre valami izgalmas történik az Avason.” Később aztán mégis felolvastak ők is egy-egy verset. 

Az egyik csellengő kisfiúval folytatott párbeszéd a legnagyobb értéke a napnak számomra:

- A költészet napja van. Mondjatok verset a mikrofonba! Csak van valami vers, amit iskolában megtanultatok!

Rövid gondolkodás után az egyik kisfiú mélázva mondta:

- Meg kellett volna tanulni a Toldit…

Fotók - Horák András (Avasi Fotókör)