Minden szerdámat a Civil Rádió Miskolc (CiRMi), Közszerdája határozza meg. Ezeken a napokon a mikrofon mögött találom magam a rádió stúdiójában. De a november 11., szerda eltért a megszokott szerdáimtól.

Múlthéten kitelepültünk. Hova máshova mehetett volna a Közszerda, ha nem az Avasi Közösségi Kávézóba (AKK). Kissé identitászavarral küzdöttem, hiszen én amúgy is minden nap az AKK falai között tevékenykedem, és ezen a délutánon nem tudtam eldönteni, hogy inkább CiRMi-s munkatársként vagyok-e jelen ezen a Liba-Galibán, vagy Dialógosként. Nem tudtam, hogy a technikát segítsek-e összerakni Szabinak és Lillának, vagy kávét főzzek, vagy esetleg libamájkrémmel kenjek-e meg 4 kg kenyeret. Ide szaladtam szeletelni, oda szaladtam a műsortervet készíteni, visszafutottam teát főzni, majd át az ifjúsági közösségi szolgálatos fiatalokkal csacsogni. Amikor közeledett az adás ideje, és egyre több arc bukkant fel a Kávézóban rájöttem, hogy nem kell döntenem. Nem kell vagy csak az AKK munkatársának, vagy csak a CiRMi önkéntesének lennem. Mindkettő vagyok egyszerre! Ennyit a kis lelkemről. :)

… mire ezt letisztáztam magamban, észrevettem, hogy még általam sosem látott tömeg gyűlt össze a 16 órai kezdésre. Az egyik helyiségben a rádió műsorvezetői, a technikusok, az állandó műsorok vendégei zsibongtak, míg a másik oldalon a Tegyünk Együtt az Avasért csapata (TEA), készült a Beugróra. Amikor intettek a technikusok, hogy adásban vagyunk, úgy éreztem magam, mintha fellépésem lenne. Az emberek körbeültek, megvilágítottak minket reflektorral, mintha egy kirakatban ültem volna. A miattunk összegyűlt emberek tapsoltak egy-egy bejelentkezés végén. Eszméletlen jó érzés volt. Köszönöm ezt nektek!

Az élő adástól amúgy is mindig feltöltődöm, de ez a november 11-e sokkal többet adott, mint egy szokásos Közszerda. A csúcspontját akkor érte el az adás, amikor a TEA Beugrója következett. Sziporkázó mondataikkal mindenki arcára mosolyt csaltak. Azt hiszem ez az élő adás mindenkinek meghozta a kedvét ehhez a játékhoz, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy másnapi Beugrójukra olyanok is eljöttek, akik eddig még nem voltak az állandó bagázs tagjai. A kissé kaotikus állapot hallhatóvá tételét köszönjük a technikusainknak, akik most is, mint mindig helytálltak a káosz közepén, és rezzenéstelen arccal (nem!) próbáltak mindent megtenni az adás legjobb minőségéért. Az adásidő csökkenésével egyenes arányban csökkent az élőben hallgatók száma is…

…Vége lett az utolsó műsorunknak is, kikapcsoltuk a technikát, visszarendeztük a helyiség bútorait eredeti helyükre, elköszöntünk egymástól, s rátettük a lakatot hőn szeretett Kávézónkra. Az avasi paneldzsungel közepén helyet kapó AKK már csak emlékezetében őrzi ennek az eszméletlenül mozgalmas estének a képeit. Minden hang, minden mozdulat, minden illat beleivódott a Kávézó falaiba, mindenki aki november 11-én betért hozzánk Márton napot ünnepelni, az épület történelmének részesévé vált…

(Na jó, egy kicsit túloztam; láttam már ennyi embert, de csak egyszer, az AKK szülinapi buliján.) :)

- Muntyán Bernadett