Civilektől civilekről nemcsak civileknek

Civil háló

Civil háló

A Bátonyterenyei Tanodáról

2015. augusztus 12. - civilhalo

A modern, kihívásokkal teli XXI. századi társadalom újfajta tudást igényel az embertől. Ennek a tudásnak a megszerzése sok gyerek számára nem jelent problémát, szüleikben semmiféle kétség nem merül fel ezzel kapcsolatban. Ám nem mindenki ilyen szerencsés. Vannak gyerekek, akik nem kapják meg a lehetőségeket, és vannak szülők, akik nem tudják ezeket megadni.

Számukra a tanoda-hálózat nyújtja talán az egyetlen megoldást, a kiutat. Az a hálózat, ami kívülről segíti a diákokat, hogy sikeresek legyenek az iskolában. Olyan intézményrendszer a tanoda-hálózat, ahol a hátrányos helyzetű, sokszor halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek iskolai sikerességét segítik elő. Azoknak a gyerekeknek próbál segítséget nyújtani iskolán kívüli oktatási és szabadidős lehetőségek támogatásával, akik olyan mélyszegénységben élnek, hogy a mindennapi lehetőségeik is hiányoznak az életben. Sokszor a tanoda nyújtja számukra a melegedést és az étkezés lehetőségét is.

A szegregáció miatt még súlyosabb helyzetben lévő roma gyerekek esélyeit az iskolában és később a munkaerőpiacon szinte csak a tanodák tudják valamennyire javítani. Mert aki hátrányos helyzetből érkezik a közoktatási rendszerbe, annak komoly esélye lesz arra, hogy valamiféle tanulási problémával nézzen majd szembe.

A tanodák célja a méltányos oktatás elérése. Olyan környezet kialakítása, ahol minden gyerek függetlenül attól, hogy honnan jött, milyen lehetőségekkel rendelkezik, ki tudja önmagát teljesíteni, tehetségét és képességeit ki tudja bontakoztatni. Jól tudják az itt dolgozók, hogy a társadalom egyik legfontosabb integráló eszköze az iskola, leginkább az általános iskola, éppen ezért kell különösen odafigyelni az ilyen korú diákokra. Ha elérik őket, ha bent tudják tartani az iskolarendszerben, akkor egy boldogabb jövőben találkozhatunk ezekkel a gyerekekkel, akik immáron értékes tagjai a környezetüknek.

Az itt dolgozó emberek túlléptek a mindennapokon, a rászoruló gyerekek után nyúltak, és nem engedték, hogy elkallódjanak, és kikerüljenek az iskolarendszerből. Munkájuknak köszönhetően az innen kikerültek könnyebben boldogulhatnak a munkaerőpiacon, és a társadalmi mobilizáció területén is sikeresebbek lehetnek.

Amennyire az tanoda helyzete engedi, módszereiket a gyerekek egyéni szükségleteihez igazítja. Felkészíti őket a középiskolára, vagy éppen abban segít, hogy bent tudjanak maradni, hogy el tudják végezni azt. Legnagyobb eredményük, ha a diákjuk az érettségire tud készülni. Legfontosabb, hogy megtalálják azokat a rászoruló gyerekeket, akiken segíteni kell. Ennek érdekében beiratkozási napokat tartanak, tájékoztatják az iskolákat, és a szülőket a lehetőségekről.

Ugyanakkor a tanoda gyerekvédelmi funkciókat is ellát. Komplex módon, a családokkal szoros együttműködésben próbál segíteni abban, hogy ezeknek a fiataloknak sikerüljön megélni azokat az életfolyamatokat, amik elengedhetetlenek, hogy a társadalom aktív tagjai lehessenek. Ezek a módszerek lehetnek különböző szerepjátékok és vetélkedők a közös foglalkozások során, a pályaválasztási programokba történő bekapcsolódás, valamint a kreativitást elősegítő technikák megismertetése a fiatalokkal.

Sikerként élik meg, ha a gyerekek nyitottabbak lesznek a világra, megismerkednek a kultúra sokszínűségével, a saját szűkebb környezetükkel, aminek következtében könnyebben teremtenek kapcsolatokat másokkal.

Van olyan munkatársuk, aki a tanodás volt, majd a főiskola elvégzése után visszajött, hogy a tanodában dolgozhasson. Ez az egyik legnagyobb bizonyítéka annak, hogy komoly lélekmentés folyik ezekben az intézményekben. A családokkal és más intézményekkel is nagyon szorosan együttműködnek annak érdekében, hogy hosszú távú eredményeket érjenek el.

Jelenleg 180 gyerekkel foglalkoznak. A tanoda 2000-ben indult Bátonyterenyén, majd 2010-től Kisterenyén, Lucfalván, és Mátraverebélyen is megkezdte működését. Ma a programokat 70 magán személy támogatásából biztosítják, akik havi 2000 forinttal, vagy évi 24.000 forinttal támogatják a tanodát. Hat olyan alapítvány cég van, aki még segít fenntartásban. Az általuk adományozott összegek 100.000- és 300.000 forint között van éves szinten.

Állami támogatást nem kapnak jelenleg, a most elbírált pályázatokban mind a négy tanoda úgynevezett tartaléklistára került. A zökkenőmentes működéshez természetesen az állandó és kiszámítható forrásbiztosítás lenne a megoldás, ennek hiányában pedig mindennap az életben maradással küzdenek ezek az intézmények.

Tegyünk Együtt a Szegénység Ellen!

A TESZE - Tegyünk együtt a szegénység ellen! – komplex társadalmi program Észak-Abaújban a Dialóg Egyesület projektkkoordinációjában valósult meg.


A TESZE hosszútávú célja Észak-Abaúj településein a mélyszegénységben élők közösségi integrációjának elősegítése, a szegénység mélyülésének megakadályozása, a nehéz sorban élők számának csökkentése volt. Maga a Dialóg Egyesület is azzal a céllal jött létre, hogy közösségfejlesztési folyamatokat tervezzen meg és bonyolítson le a településeken és a térségekben. S ennek a programnak az alapját is a közösségi munka alkotja, együttműködések generálásával, a kommunikáció fejlesztésével és az emberek képessé tételével dolgozik.
A program másik fontos célja:, hogy új módszereket fejlesszünk és próbáljunk ki. Ez a projekt ezt az utat követi, hisz szakmák közötti együttműködésekkel, új szemlélet beépítésével, teljesen új szakmai irányokkal próbál megoldást keresni a mélyszegénység problémáira.

Az alábbi kiadvány többek között ezekről a tapasztalatokról számol be.

screen_shot_2015-09-30_at_8_41_54_am.png

 

Te tudod, mi a szívességcsere?

"Örvendjünk azon, mit kapunk;
s adjunk vissza, mit adni tudunk."
(Seneca)

Mikor fenti kérdést felteszem, azonnal az alábbi két válasz valamelyike fogad:
„- Nincs benne pénz!"
vagy
„- Bartel! Ilyesmi...?"
Igen, valami ilyesmi, sőt, valójában pontosan ezek. Annyi különbséggel, hogy ha a szívességcsere már „kör"-ré alakul, olyankor nem 2 fél között zajlik a „csereügylet", mint a bartelben, hanem egy közösség tagjai közt körbejár a segítség viszonzása (sokszor előre nem tudni, kitől kapod vissza a szívességtevésed...)

Imádom az egész elméletet, úgy, ahogy van! Ez számomra valamiféle mozgalom, mely az ősidőkből ered, és a mai napig – úgy gondolom – létjogosultsága van olyan emberek körében, akik cash-sel, kápéval, zsével nem rendelkeznek ugyan, de van kapacitásuk (nem is kevés), vagy eszközeik, melyek által valamiféle „haszon"-hoz, nyereséghez juthatnának.

Bár számtalan szívességcsere kör alakult már eddig világszerte, így Magyarországon is, mai napig kutatják a tökéletes, és legfőképpen a helyi igényekre specializált szívességkörök megalakításának módját, és kikísérletezésük folyamatban van.
Miskolcon is volt már törekvés ilyen szívességcsere kör kiteljesítésére (ÓRA KÖR néven), de feltehetően az időzítés nem volt megfelelő akkoriban (2000-ben).

Számos szakmai egyeztetés és 6 közösségi beszélgetés tapasztalata után kijelenthetem: nem egyszerű feladatra vállalkozik az, aki szívességcsere kör beindítását tervezi.
A gyakorlat persze azonnal beindul, ha felhívják a figyelmet a lehetőségre, és lehetőség van azt szélesebb körben terjeszteni. (Nem kell fórum, nem kell adminisztráció... megy magától a csere). De amint a szívességtevők körének számára szabályok alkotása készülődik, azonnal kérdések tömkelege merül fel...
Hiszen a szívességcserék már az ötlet hatására beindultak! Azzal nincs gond!  Pl.: Varrás hajvágásért, varrásért plüssállat, szerelésért főzés... Működik a kör magától (igaz, csak bartel szinten, nem pedig „bank" módjára, ahol a polcon halomban kellene állniuk a szívesség felajánlásoknak!)
Illetve működne, ha a kör tagjai nagyon-nagyon, szinte feltétel nélkül (= szabály nélkül) megbíznak egymásban! Jelenleg az ismerősöknek mondott tagok megbíznak egymásban.
De mi van akkor, ha bővül a kör!?
Meddig vihető a szívesség bizalmi alapon való működtetése? Meddig tágítható a kör?

A Dialóg Egyesület és az avasi családsegítő szolgálat együttműködésében újabb kör életre hívása van folyamatban az Avas-dél lakótelepen. Jelenleg közösségi beszélgetéseket tartunk, melyeken a helyi igények figyelembevételével, fokozatosan tervezzük meg a szabad kapacitások mozgósítását. És igen, elmondhatom, hogy meglódult a beszélgetéseken résztvevő emberek képzelete!
Vagyis ezúton jelentem: megalakult az Avasi Cserebogár kör! (Folyt. köv.)

Ajánlott irodalom a témában:
Szendrő Szupi József: KÖR KÉZIKÖNYV
azoknak, akik önsegítő csoportot akarnak létrehozni, vagy ilyenben tevékenykednek
(angol cím: „LETS", angol és nyugat-ausztrál csoportok számára készített leírás alapján)

Kocsis Emese írása és illusztrációja

(Forrás - Avasi Közösségek honlap)

sziv.jpg

PORRAJMOS

Augusztus 2-án este 18.00 órai kezdettel várunk minden emlékezőt a PORRAJMOS ünnepségünkre.
Kérünk, hogy az emlékezés mécsesét hozzátok magatokkal!


MEGHÍVÓ
Tisztelettel meghívjuk Önt és kedves családját
2015. augusztus 2-án tartandó
PORRAJMOS Emlékünnepségünkre,
melyet Bátonyterenyén a Roma Közösségi Házban tartunk
18.00 órai kezdettel.
Kérjük a megemlékezésen résztvevőket, hogy egy mécsest hozzanak magukkal.
Minden emlékezőt várunk a közös fúhajtásra az áldozatok előtt.

 

„Levágták a hajunkat… meg mindenünket kopaszra. Ezt nôk csinálták velünk, aztán egy orvos mindenünket megnézte… hát tudja na, mindenünket. Ô volt az, aki injekciót is adott nekem, de nem csak nekem, mind kaptunk, az összesen. Nagyon fájt. Tudja, egy nagy injekciót szúrtak belém oda a testbe…, tudja, mire gondolok. Elsötétült elôttem minden, kedvesem. Leestem arról a vizsgáló - asztalról. Odébb rúgtak, jött a következô”.

 

Nyitogató

Bár lassan ez a video már archív felvételnek számít, - egy 2013 júniusában készült rendezvényünket mutatja be – valamiképp mégis időtálló: egyrészt emlékeztet MINKET arra, hogy a kulturális nap szervezésébe és lebonyolításába beleölt idő és energia nem volt hiába való, mert a felvételek tanúsága szerint is jól érezték magukat az oda látogató gyerekek és felnőttek. Másrészt mindenegyes újranézés megerősít MINKET abban, hogy szükség van ilyen és ez hasonló programokra ott is, ahonnan az emberek csak ritkán, vagy sosem jutnak el városi rendezvényekre.

 

Ezért is reméljük, hogy minél több ilyen kisfilmet osztunk meg majd az elkövetkező években, mert: biztosítani tudtuk a rendezvények lebonyolításához szükséges forrást, mert továbbra is szívesen látogatnak el ezekre az eseményekre a helyiek, mert lelkesek és kitartóak vagyunk.

 

Peremvidéken - egy készülő Avas történeti tanulmányról

jo.jpg

A miskolci Avas történetének kutatása könnyű feladatnak látszik első nekifutásra. Amikor azonban a kutató nekiveselkedik a feladatnak, akkor szembesül a ténnyel: a feladat nem is olyan könnyű.

Sok problémát okoz a „szakirodalom” beszerzése. Bár Miskolc város története elég jól dokumentált, mégis problémát okozhat a kutató számára az Avassal kapcsolatos kulcsfontosságú információk beszerzése. Ennek oka leginkább az, hogy az Avas sok évszázadon keresztül nem volt olyan sűrűn lakott területe a városnak, mint manapság. A fellelhető szakirodalom szerint csak az utóbbi 50-100 esztendőben vált a városi lakosság lakhatásának szempontjából fontossá. Azt megelőzően más, elsősorban mezőgazdasági jellegű feladatokat látott el a terület (szőlős, gyümölcsös). 

Korai történetére vonatkozóan a Miskolci Megyei Könyvtárban találhatunk értékes adatokat, melyekhez aránylag könnyen, és gyorsan hozzájuthatunk. Az ember naivan azt gondolja, hogy ez a nehezebbik feladat, de hamarosan kiderül, hogy a közelmúlt fontos adatainak beszerzése sokkal macerásabb dolog, és több utánajárást igényel.

A közelmúlt városi határozatairól szóló hivatalos okiratokat a városi levéltár Alsózsolcán tárolja. A kutató ilyenkor kicsit bosszús, mert időnként hajlamos megfeledkezni arról az aprócska tényről, hogy a szóban forgó okiratok tárolásához szükségeltetik egy a célnak megfelelő helység is, arról nem is szólva, hogy az okiratok kutatására méltó körülményeket is kell biztosítani…

Így az Avas építésének elhatározásával, az Avasi Gimnázium, és az avasi templom építésével kapcsolatos hivatalos okiratok, városi határozatok, képviselői indítványok is Alsózsolcán találhatóak jelenleg, ahol az előbb említett méltó körülmények biztosítva vannak mindazok számára, akiket a téma érdekel. Ezen okiratok tüzetes áttanulmányozása még folyamatban van.

Azonban a munka ezzel még nem ért véget, hiszen a lakótelep építése számos más vizsgálni valót tartogat a kíváncsi kutató számára. Pl.:

  • Milyen előzményei voltak a lakótelep építésnek Magyarországon?
  • Hogyan került képbe az Avas, mint lakótelep építésre alkalmas hely?
  • Miért pont ilyen módon alakították ki az Avas-dél elrendezését?
  • Miért pont ezzel a technikával építették a lakótelepet?
  • Kik lettek az új lakótelep lakói?
  • Miért pont ők? És mi történt velük az elmúlt évtizedek során? Elköltöztek, ottmaradtak?
  • Vannak-e újabb hullámban beköltöző lakói az Avasnak?
  • Szeretnek-e itt élni az emberek?
  • Hogyan változtak meg a társas kapcsolatok az elmúlt évtizedekben az Avason?
  • Milyen közösségi terek léteznek az Avason és azok hogyan működnek?

 Mindezen kérdések megválaszolására tesz kísérletet és nyit meg újabb kérdéseket a készülő tanulmány, mely Peremvidéken címmel lát majd napvilágot.

Csendes József

süti beállítások módosítása