Mindenkit szeretettel vár a Khetanipe a pénteken, augusztus 28-án megrendezésre kerülő kulturális programjára!

A fesztivál mottója: hagyományok, gyökerek nélkül nem lehet, nem érdemes élni.

Szervezetünk, a Cigány Szociális és Művelődési Módszertani Bázis 1996 óta nagy szerepet tölt be Pécs és a Dél-Dunántúli régió roma kulturális értékeinek, hagyományainak bemutatásában, oktatásában és ez által megőrzésében. Működésünk során eddig számos országos jelentőségű és nemzetközi romafesztivált szerveztünk, valamint rendszeresen ellátunk számos egyéb kulturális és koordinációs feladatot is – mindezt azért, mert fontosnak tartjuk, hogy a többségi társadalom megismerje a cigányság értékeit. A Bázis egyben összefogó szerepet is ellát: a térségben működő roma szervezetek közreműködésével, művelődési és művészeti szakemberek bevonásával kulturális programokat hív életre, fórumot biztosítva az identitás erősítésének érdekében.

A fesztivál filozófiája

Vissza kell fordulnunk roma gyökereinkhez, hogy fenn tudjunk maradni, betekintést kell nyújtanunk hétköznapjaink munkáiba, ki kell alakítanunk a saját életünk színpadra szánt változatát, amelyet a társadalomnak megmutathatunk.

A cigány kisebbség kultúra előítéletektől mentes és igazi értékeken alapuló reprezentációja hozzájárulhat a romák társadalmi kirekesztésének megszüntetéséhez. Ha a roma kultúra belépést nyer a hivatalos terekbe, és a saját reprezentációját tudatosan átgondolva, a többségi társadalom részvételére építve hozza létre professzionális kulturális megoldásait, akkor a társadalmi újjászületés katalizátoraként működhet, eszköze lehet a roma közösség megerősödésének és hozzájárulhat az igazságosabb társadalom megteremtéséhez.

A kortárs kultúrában és a művészetben az elmúlt tíz évben zajló változások kaput nyitottak az eddig a periférián rekedt közösségek tartalmai felé. Egyre több a példa arra, hogy a kultúra és a művészet válik a szegények és elnyomottak szabadsághoz vezető csatornájává. A roma kultúra jelenleg “trendi” jellegzetességeket hordoz a többség számára, amely most éppen fogékony a kisebbségi és aktivista álláspontok közvetítésére: a hátrányos helyzetű közösségek produktumaira, a népművelés aktivistáinak mondanivalójára, az eddig marginálisnak tekintett jelenségekre, és színpadi terek megjelenítésére. Nagyon fontos, hogy a roma közösségek kihasználják ezt az ideiglenesen nyitott kaput és kialakítsák a kultúrájával kapcsolatos nézeteiket, elérjék a pozitív és korrekt megítélést, mert nem tudjuk meddig tart ez az előnyös helyzet, és mikor keres a kultúra és művészet új eszközöket.

Előzmények

Pécs mindig is híres volt arról, hogy a különböző kultúrák iránt rendkívül befogadó város, természetesen ebben az is közrejátszik, hogy a hazai nagyvárosok közül itt élnek a legnagyobb arányban nemzetiségek (németek, horvátok, szerbek, romák). A lakosság aktivitásán mindez jól érzékelhető, a különböző nemzetiségi programok mindig nagy népszerűségnek örvendenek. Ez is közrejátszott abban, hogy Pécs 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa volt, a kulturális összefogás napjainkban is jelentősnek mondható.

A városban megközelítőleg 10.000 roma származású ember él, számunkra az általános iskolától az egyetemig minden oktatási, képzési forma rendelkezésre áll (pl. Gandhi Gimnázium, PTE Romológia Tanszék). A programok során kiemelten fontos a fiatal közönség érdeklődésének felkeltése, hiszen a hagyományok átvétele, a különböző kultúrák megismertetése esetükben hatványozottan igaz. Az elmúlt években megrendezésre került hazai és nemzetközi romafesztiváljaink során a cél az volt, hogy tovább éltesse a hazai és a határokon túli cigány népművészeti hagyományokat, és egyben kitekintést nyújtson a világra, a kiemelkedő külföldi és hazai cigány együttesek produkcióira.

Országos Roma Folklórfesztivál

2015-ben az Országos Roma Folklórfesztivál szervezésekor is hasonló cél vezet bennünket. A rendezvény elsősorban a zene és a tánc segítségével mutatja majd be a tradicionális, nagyon gazdag hagyományokkal rendelkező cigány kultúrát. A rendezvény mottója úgy foglalható össze, hogy hagyományok, gyökerek nélkül nem lehet, nem érdemes élni. A rendezvény megvalósítása során mind a 19 megyéből és a fővárosból is várunk fellépőket, a csoportok kijelölésénél számítunk a helyi, megyei önkormányzatok véleményére (pl. öltözködés, dalkincs, zene, tánc. stb.). A konyhaművészetet kedvelő közönség számára a szabadtéri színpad mellett lesz felállítva a cigány nemzeti specialitások sátora is, ahol egy időben élvezhetik a fesztivál folklórműsorainak látványát és a különleges ételek ízeit.

Az esti fesztiválprogramokat a közönség bevonásával hajnalig tartó táncházak követik a sétatéri szabadtéri színpadon, a résztvevő együttesek közreműködésével. A fesztivál megrendezése során külön figyelmet fordítunk arra is, hogy a legrangosabb együttesek műsorai Pécs városán kívül, Baranya megye más, cigányok lakta községeiben, városaiban is láthatók legyenek. A színpadon egymás mellett szerepelnek majd cigány folklór együttesek, a műfaj hazai autentikus képviselői és a cigány népzenét, táncokat feldolgozott, színpadi formában bemutató művészek.

Hova nem jut el az Igazgyöngy SZUNO papírsárkánya.....Ez itt most Dubaiban repül, a világ legmagasabb épülete előtt...Papíralapú, a gyerekrajzok figuráit metszették ki az asszonyok, a dúcokkal nyomtatva díszítették, színezték....

Forrás: Ritók Nóra Facebook-oldala

http://shop.igazgyongy-alapitvany.hu/

A CSZMMB által szervezett Nemzetközi Romafesztiválok célja mind szélesebb körben képviselni a roma kultúrát.

Az első három fesztivál a Pécsi Napok keretében került megrendezésre, a továbbiak a pécsi Örökség Fesztivál önálló egységei voltak, míg az idei, a sorrendben VIII. Nemzetközi Romafesztivált a Déli Kapu Fesztivál és a Magyarok Kenyere Ünnep keretében került megrendezésre 2014. Augusztus 15-én.

A Romafesztivál délután a fellépő együttesekkel, nagysikerű menettáncával kezdődött, mely Pécs sétáló utcája (Király u.), főtere (Széchenyi tér) és a Sétatér útvonalon zajlott. Ezt követte a Sétatéren a gálaműsor.

A gálaműsoron a fellépő együttesek a következők voltak:

• Kanizsa Csillagai Együttes és Az Európai Unió Roma Ifjúságáért Egyesület Zenekara
• RKUD Darda Együttes
• Mecsek Táncegyüttes
• Rom Som Együttes
• Khelipeske Rom Tánccsoport és Chache Rom Zenekar
• Romafest Együttes (kezdő és haladó csoport)

L. Ritók Nóra írása eredeti formájában a Nyomorszéle blogon jelent meg 2015. augusztus 16-án

A szép kis észak-magyarországi faluban, ahol nemrég megfordultam, gyönyörűen felújított parasztházak sorjáztak az utcán, sok vendégház is, sok pedig olyan tulajdonosé, akik máshol élnek, és megengedhetik maguknak, hogy legyen egy házuk itt is, ebben a festői környezetben. Egy kávé adta véletlen lehetőséget kihasználva a helyiektől érdeklődtem a faluról, hányan élnek itt, miből, milyen az élet errefelé. Kérdezem azt is, élnek-e a faluban cigányok?

„Á nem, az utolsó családot is jó pár éve sikerült elköltöztetni innen. A házukat megvette más, nekik meg kerestek egyet máshol. Megszabadultunk tőlük. Azóta nincs egy sem. Igaz, ezért is lakunk itt ilyen kevesen, ha lennének romák, akkor lenne gyerek is, mert ők nagyon szaporodnak.” „Mint a patkányok.”- fűzi hozzá a férfi, aki pár lépésről hallgatta a beszélgetésünket, és azt hiszem, csak rám való tekintettel nem köp egyet, magamat kímélem csak, amikor nem kérdezek tovább.

Igen, ez gyakori technika. Sok falu van ma a leszakadó térségekben, ahol jellemzően magas a romák aránya, de egyes falvak kimaradnak ebből. Furcsa szokás és viszonyulás átörökítés ez, többnyire nem most kezdődött, hanem legalább 20 éve, hogy nem adnak el cigánynak házat a faluban, ha kihal a tulajdonos, inkább megveszi az önkormányzat, nehogy a távol élő örökösök olyannak adják el, akiket ők nem akarnak. A kirekesztés átörökítése erősen érezhető ezekben a falvakban, itt a falu apraja-nagyja egyértelműen elutasító lesz irányukban. És mindegy, ki kerül a polgármesteri székbe, pártállástól függetlenül adják tovább ezt az íratlan törvényt, tartva távol a nem kívánatos családokat a településtől. Ha az ember mégis firtatja, megvan a válasz: őket nem érdekli a társadalmi probléma, ők ezért a faluért felelnek, őket az itt élők választották meg, és csak értük éreznek felelősséget. A „normálisakért”persze. A többivel meg ők nem kínlódnak. Oldja meg más, ott, ahova költöznek.

Néhol aztán ebből még erényt is kovácsolnak, mert a cigánymentes iskola vonzó lehet, a szülők élnek a szabad iskolaválasztással, és odébb viszik egy-két faluval a gyerekeiket. Maga az iskola nem felszereltebb, a módszerek sem különlegesebbek, a pedagógusok sem jobbak, mint máshol, bár a pedagógiai többletmunkát nem igénylő gyerekek kétségtelenül kiegyenlítettebb teljesítményt mutatónak láttatják az iskolát.

Most az egyik környékbeli faluban elég furcsa a helyzet. Az önkormányzat alapítványa vásárol fel házakat, olyat is, ahol roma családok éltek, és a tartozások miatt a házat elárverezték, majd a házakat lakhatatlanná teszik. Ahol meg nem lehet lakni, ott a gyerekek sincsenek biztonságban, és a kiemelés veszélye miatt jobb, ha elköltöznek, keresnek máshol fedélt a fejük fölé.

Máshol az önkormányzat úgy próbálja megúszni őket, hogy nem legalizálja az odaköltözést, nem jelentik be a településre őket, mindenféle indokokat találnak ki, húzzák az időt, néha meg is mondják nekik, jobb lenne, ha visszamennének oda, ahova jöttek. Mert itt nem látják szívesen őket. Az időhúzás sokszor hat, hiszen bejelentett lakcím nélkül sok szolgáltatás nem vehető igénybe, amire pedig szükségük lenne. A törvényeket meg ők nem ismerik, nem szólnak, elfogadják, amit a hivatal mond nekik.

Most, az új szocpol is elindít némi mozgást. Bár ez a pénz nem elég arra, hogy egy gazdaságilag jobb helyzetben levő településen vásároljanak házat, ez csak arra elég, hogy hasonló helyekre költözzenek. Kérdezem ez egyik családot, mit gondolnak, ott jobb lesz? „Közmunka ott is lesz.”- rántja meg a vállát a családfő, és tényleg, az lesz ott is, csak azt az időszakot kell átvészelni, míg a hivatalos átjelentkezés lezajlik, ez sem lesz egyszerű nekik.

Költöznek hát ide-oda, ahova tudnak, ahova engedik őket. Még mindig ott tartunk, hogy a problémát senki sem megoldani, hanem megúszni akarja. Lassan azonban a fejünkre dől ez az egész. Mert valahol nekik is élniük kellene. Még, ha a többség úgy is gondolja, egyetlen dolog a fontos: ne ott, ahol ők élnek. Hanem máshol. De hol?

Toldi munkatársaink készítik ezeket a mesedobozokat. A dobozok az asztalosműhelyben készülnek Tóth József és Kiss Ricsi kollégánk keze által, a gyerekrajzok (melyeket az Igazgyöngy AMI óráin készítenek a gyerekek) dobozra illesztésében, (a dizájnban) Bodóczky István és Gyetvai Piroska önkénteskedik, a kivitelezést pedig Balogné Móni és Matusné Ani kolléganőink végzik. A dobozokat az alapítvány webshopjában lehet megvásárolni, mint SZUNO terméket.

A „Szuno” (romani nyelven, jelentése álom) elnevezésű projekt egy több generációt is átfogó, az integrációt segítő, művészeti alapú tevékenység. Esélyt teremtő próbálkozás egy olyan rétegben, akiknek pozíciója a társadalomban meglehetősen kilátástalan, mert sem szakképzettségük, sem lehetőségük nincs arra, hogy maguknak és gyermekeiknek megfelelő életet és jövőt biztosítsanak. De akaratuk, kreativitásuk, munka iránti motiváltságuk megvan. Mostanra sikerült a közösségszervezésnek arra a szintjére jutni, hogy a tevékenység megindítható legyen, hogy az álom valóra válhasson, és megmutathassák, képesek tenni magukért, a jövőjükért. A projektben dolgozó cigány és nem cigány, sőt román asszonyok naponta bizonyítják az összefogást, az együttes akaratot, és azt, hogy hisznek a munka teremtő erejében.

A projekt alapját a gyerekrajzok adják, melyek az alapítvány által fenntartott művészeti iskolában készülnek. Az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskolában, ahol a gyerekek 70 %-a hátrányos helyzetű, és ahol évente 500 díjat is elnyernek a gyerekek hazai és nemzetközi gyermek képzőművészeti pályázatokon. Ezek a gyerekrajzok adják a motívumait azoknak a hímzéseknek, melyet a gyerekek édesanyjai, lánytestvérei, nagymamái készítenek el, otthon, megtanulva a keresztszemes és gobleinhímzés öltéseit, kissé átírva, átszínezve a motívumokat saját érzéseik szerint. Olyan lányok és asszonyok tanulták ezt meg, akik eddig sosem hímeztek, kézimunkáztak.

A héten ismét eljutottunk Pettendre némi adománnyal. Azt hiszem, ez a negyedik alkalom az elmúlt 12 hónapban. Ezúttal azért kezdtünk gyűjtésbe, hogy hozzájáruljunk az iskolakezdéshez némi papírírószerrel, olyan mélyszegénységben élő családoknál, akik Szigetvártól nem messze, a fák közé eldugott kis zsákfaluban laknak. Abba, hogy mekkora a foglalkoztatottság, vagy milyen arányú itt az iskolázottak száma, már bele sem megyek – semmi meglepőt nem mondanék vele.

Ezért inkább arról a dilemmáról írok, ami bennem/bennünk motoszkál mindegy egyes adományozáskor. Mit is segítünk mi ezzel? Hogyan lehetnénk a legkonstruktívabbak annak érdekében, hogy ez ne csak a passzív adásról szóljon, ami tulajdonképpen a jelen helyzetüket tartja fenn, hanem valamiféle „befektetés” legyen, ami hosszútávon pozitív hatással bír a családok életére, életkörülményeire?

Mivel mi, a Faág Baráti Kör Egyesület, egy pécsi "gyerekszervezet" vagyunk – hátrányos helyzetű és állami gondozott gyerekek számára nyújtunk befogadó, biztonságos közösséget és készségfejlesztő programokat – , adott volt, hogy a gyerekekre koncentráljunk. Adott tehát némi specifikus tudás, tapasztalat a fiatalokról, amit át tudunk adni másnak, aki helyben ügyének érzi és szívesen foglalkozik a gyerekközösséggel. Annak érdekében, hogy motiváltak legyenek a tanulásra, érdeklődjenek bizonyos dolgok iránt, ami alapján aztán szakmát tanulnak ki, vagy leérettségiznek és továbbtanulnak.

Egy éve még elképzelhetetlennek tűnt egy ilyen típusú projekt megvalósítása, már csak a távolság miatt is. Viszont a folyamatos töprengés és a falu egyik lakójával, Dettivel folytatott viszonylag rendszeres beszélgetések mostanra beindították a folyamatot. Semmi nagy dologra nem kell gondolni: egyelőre annyi történt, hogy két kartondoboznyi mesekönyvet, fejlesztőfüzeteket és különböző színező eszközöket adtam át neki, amit a helyi közösségi térben tudnak együtt használni a gyerekek, ha akarnak…

Bevallom, nagy reményeket fűzök ehhez a kapcsolathoz és az akcióhoz. A faluban nagyon erős a hitközösség, amit ugyancsak Detti tart össze. Ide a gyerekek is járnak, tehát van tapasztalatuk a közösség erejéről, ráadásul ünnepekkor szokásuk előadással készülni a felnőtteknek, ami azt mutatja, hogy tudnak kreatívan együtt dolgozni. Ezek nagyon fontos alapkövei lehetnek a szóban forgó projektnek.

Most a következő lépés az, hogy amikor legközelebb összegyűlnek a gyerekek, Detti kiteszi közéjük a dobozokat. Megmutat belőlük néhány dolgot, de nem fogja erőltetni, hiszen sokkal jobb, ha maguknak fedezik fel a fiatalok. A következő alkalommal aztán megint kiteszi őket, mindaddig, amíg azért fognak összegyűlni, hogy ezeket közösen használják, alkossanak velük.

Akkor kell majd igazán elgondolkodni egy pályázati beadás lehetőségéről, az ottani emberek képzéséről és a gyerekek komplex foglalkoztatásáról. Szerencsére vannak jó példák és jó gyakorlatok az országban, nem is kevés, amik segíthetnek minket ebben. Alapvetően nem tartom feladatomnak, hogy én és az egyesületünk vidéki falvakban tűnjünk fel, hiszen Pécsen belül is van elég dolgunk, de találkozván az ottani emberekkel – ami legelőször egy puszta véletlen műve volt – , már képtelen vagyok ignorálni a rádöbbenést: bizonyos területek és az ott élő sok százezer ember egész egyszerűen el vannak felejtve az országban.

Ahol hozzánk hasonlóan élni, boldogulni, az életet élvezni akaró emberek élnek. Ahol most még találkoztam olyan 9 éves, osztályelső kislánnyal, aki gyerekorvos szeretne lenni, de a család jelen helyzetében erre vajmi kevés esélye van. És természetesen nem gondolom, hogy ő lenne az egyetlen gyerek, akinek Pettenden álmai, ambíciói volnának, és akinek egyszer valószínűleg fel kell azt adnia, mert a mindennaposan megélt nyomor ebbe sulykolja bele. Ez nem egy normális állapot, és ha én, vagy az egyesület bármit tehetünk ez ellen, akkor azt meg kell tennünk. Így jövünk csak be a képbe…

Ha szeretnéd támogatni a pettendi gyerekeket, itt tudsz segíteni nekik!

További info: zsofiabacskai@gmail.com, 0670/779-06-35

Fotó forrása: Faág Baráti Kör Egyesület Facebook-oldal

L. Ritók Nóra írása

"Amikor hozzánk, a művészetibe jönnek a gyerekek az első órán, többen könyörgő hangon kérdezik: ugye nem a nyári élmény lesz a téma?"

Mindjárt itt a suli kezdete, az első órák, köztük a rajz is, és az évtizedes téma: „Rajzold le a nyári élményed!” Kitörölhetetlen tematika, történjen bármi, valamikor, valaki úgy gondolta, ez a tuti összekötő kapocs a nyári szünet és a tanév között, megy tehát, mindenhol, generációk óta, lehetőleg csak színes ceruzával, hogy ne kelljen sokat pakolni hozzá. Mert ugye az iskolához akklimatizálódni kell, mindenben.

A gyerekek egy részének nyilván tökéletes a téma, el tudom képzelni, hogy egy szerencsésebb körzetben levő osztályban mindenki volt nyaralni, tengerpart főleg vagy Balaton, van könnyen előhívható élmény. Másoknál nem volt, ők próbálnak valamit a kezdeni a „Hát csak csináltál valamit a nyáron?” segítő kérdésen gondolkodva. Sokak számára még ez sem akkora motiváció, hogy ne ímmel-ámmal kezdjenek hozzá a rajzoláshoz.

Amikor hozzánk, a művészetibe jönnek a gyerekek az első órán, többen könyörgő hangon kérdezik: ugye nem a nyári élmény lesz a téma? Ez jelzi számunkra, hogy talán nem olyan vonzó már ez a felvetés nekik, mint régen volt.

Nyilván fontos az átvezetés a szünidő és az iskola között. No meg, egy ilyen rajzzal egyébként sok minden felmérhető: mi maradt meg az elmúlt év vizuális kommunikációfejlesztéséből (bár gyanítom, ennek elemzésével senki sem tölt órákat), és verbális kommunikációval is megerősíthető lenne a dolog. Szóval, nem elvetendő a téma, de lehetne másképp is...

Lehetne úgy, hogy az élményt célzottan visszahozzuk, hogy nemcsak a vizuális kommunikáció, hanem más is megjelenhet benne. Most leírok egy ilyen feladatot, amit tavaly próbáltam ki, és talán most adhatok vele ötletet másnak is. Nálam ez azért is fontos volt, mert így elő tudtam varázsolni egy-egy érzést, látványt a nyárból azoknál is, akiknek nem adatott meg, hogy máshol töltődjenek fel élményekkel. Mert nálunk, ebben a leszakadó térségben sok ilyen gyerek van.

Szóval, A/4-es méretben dolgozunk. Egyszer 45 percünk van, és ezt az első feladatot célszerű „egy üléssel” megoldani. A rajzlapot vízszintesen tegyék maguk elé, és két oldalról, ablakszárnyszerűen hajtsák be, középre zárva. A hajtásvonalat húzzuk át ceruzával, majd a két „fület” vízszintesen osszuk két részre. Így négy kisebb mezőt, és egy nagy középsőt kapunk.

Most kérjük meg a gyerekeket, hunyják le a szemüket, és idézzenek fel magukban egy ízt, amit a nyáron éreztek, és nagyon jó volt. Lehet ez gyümölcs, fagyi, jégkrém, limonádé, bármi… Valami mindenkinek eszébe jut. Ezt a dolgot kell nekik az első kis mezőbe lerajzolniuk. Nem kell elhelyezni valami térben, nem kell háttér, csak a forma.

Aztán hunyják le újra a szemüket, és gondoljanak egy nyári illatra. Virágillat, dezodor, sütemény édes illata, szalonnasütés… Rajzolják a formát a következő mezőbe.

Most gondoljanak valamire, amit a nyáron megtapintottak, megsimogattak, és szívesen emlékeznek rá. Egy hal, vagy egy cica teste, egy sima kavics, vagy a homokban kialakított vár? Bármi lehet. Rajzolják a harmadik mezőbe.

Végül elevenítsék fel, mi volt a legszebb forma, amit láttak? Egy színes lepke? Egy madár? Vagy egy autó? Esetleg egy szép ruha? Rajzolják le a negyedik kis mezőbe.

Aztán nézzék meg mind a négy képet. Melyikhez kapcsolódó élményre emlékeznek a legszívesebben? Nos, középre ezt rajzolják meg, de úgy, hogy a forma már környezetbe van helyezve, cselekvésbe vonva, vagyis ők maguk is ott vannak a képen.

A színezéshez használhatnak a kisebb formáknál filctollat, színes ceruzát, a háttérhez festéket, porpasztellt is. Ha világos színű zsírkrétával körbecsomagolják a formákat, szivacshengerrel le is hengerezhető a rajz. (A háttér színéhez elevenítsük fel a színek hangulati hatását, és utalhatunk a meleg színekre is.)

A gyerekek számára ez egy újszerű megközelítés, nálam örömmel dolgozott ebben a feladatban mindenki.

Előnyei:

• A többmezős osztás egyfajta lépéstartást is jelent, ezt a feladatot nem lehet tíz perc alatt összecsapni, a részekben való külön munkálkodás kis távlatokat enged, így haladva fejlődik a figyelemkoncentráció, ugyanakkor mindig jön az újabb figyelemfelhívó elem, az új képmező.
• Teljes egyéni szabadságot ad, hiszen mindenki mást hív elő a memóriájából, és nincs rossz megoldás benne.
• Segíti a lényegmegragadó képesség fejlesztését, hiszen egy formában kell mások számára is értelmezhető módon kódolni az érzéki üzenetet.
• Fejleszti a formaérzékenységet, hiszen a legjellemzőbb formában kell ábrázolnia a dolgokat.
• Fejleszti a memóriát (azon belül a vizuális memóriát is), hiszen fel kell idéznie a nyári tapasztalatokat, strukturálva, ráadásul nemcsak képileg. A négy képmező ugyanis négy érzékszerv megjelenítése is (ízlelés, szaglás, tapintás, látás), ami a gyerekek komplex világlátását segíti, megértetve, hogy egy dolog is sokrétűen megközelíthető, értelmezhető. Természetesen a hallás is beemelhető, erről is tudnak élményt felidézni, bár tapasztalatom szerint ezt a nagyobbaknál érdemes bevetni, mondjuk a tapintás vagy a szaglás helyett, és előszeretettel rajzolják bele kedvenc zenekaruk nevét, logóját.

A rajzok a tanteremben kitéve még sokáig adnak beszélgetésre lehetőséget a gyerekeknek a verbális kommunikációt fejlesztve.

A feladat jól működik második osztálytól nyolcadikig is, társadalmi csoporttól függetlenül. Jó indítása lehet egy izgalmas vizuális feladatokkal teli tanévnek.

A Kunbábonyi Nyári Egyetem, melyre a Dialóg Egyesület is meghívást kapott, július 30-tól augusztus 2-ig tartott. Hozzám nagyon közelálló dolgokról olvastam az ismertetőben. Hiszen én is ismerek olyan hétköznapi hősöket, akiknek a városunkban élő emberek többsége nagy valószínűséggel még a nevét sem tudja, de mégis sokat tesznek lakóhelyükön a közösségükért.

Kunbábonyban néhány ismerőssel, de sokkal több számomra addig ismeretlen emberrel találkoztam. Várakozó álláspontra helyezkedtünk, és addig is beszélgettünk, és ismerkedtünk a már ott levő emberekkel, míg a többiek is megérkeztek.  

Este minden jelenlevő szervezet bemutatkozott, és apró közösségépítő-fejlesztő játékok is sorra kerültek. Nekem személy szerint nagyon tetszett, a gyermekek részére megtartott Nagymama meséi program, és sajnáltam, hogy a kamera éppen nem volt kéznél, be volt még zárva az autóba. Ezért pedig igazán kár volt, mert volt ott nemzetközi csoport akik éppen egy komposztáló környezetbarát illemhelyet készítettek. Reggel hosszú beszélgetés bontakozott ki a Győrből érkezett Márkus Józseffel, akiről kiderült, hogy igen komolyan foglalkozik közösségi kertészkedéssel. Elsősorban ötleteket jött gyűjteni ide, de szívesen beszélt a tevékenységéről, és az életéről is. Ennek eredményeképp egy 14 perces riport is készült Márkus Józseffel. Készítettem még további interjúkat a közösségi főzés és rakétakályha pavilonban dolgozókkal, és az élelmiszer önrendelkezőkkel is.

Nagyon érdekes dolgokról beszélt Pallai Katalin a közszolgálati integritás kapcsán. Ebben az elméletben, a demokratikus értékeken alapuló integritás, egy olyan működési mechanizmust jelent a közigazgatásban, amely által lehetővé válik, hogy a közigazgatás és a közigazgatási szervezetek a választók által ideiglenesen ráruházott hatalmat és erőforrásokat a demokratikus értékeknek és elveknek megfelelően, a hivatalosan elfogadott és igazolt közérdek megvalósítására a lehető legeredményesebben használják (fel).

A Közélet Iskolája által Budapesten szervezett nyári egyetemnek is roppant érdekes volt a programja. A közösségfejlesztés kapcsán olyan kezdeményezésekről és szerveződésekről beszélgettünk, amelyek megpróbálnak kicsiben, helyi szinten változást beindítani, felrázni az embereket, növelni a tudatosságukat és erősíteni a képességeiket. A Dialóg Egyesület képviseletében elsőként kaptam szót, bemutattam egyesületünk munkáját, és válaszoltam is a később feltett kérdésekre.

A kerékpáros mozgalom által felvetett kérdéseket igen érdekesnek találtam. Kíváncsi voltam, mi a sikerük titka, és mit tanulhatunk tőlük mi? A lakhatási mozgalom – melyet A Város Mindenkié, és az Utcáról Lakásba Egyesület képviselt – által felvetett kérdések is rendkívül izgalmasak voltak, hiszen olyan kérdéseket feszegettek, mint pl. mi a jogvédelem, az érdekvédelem és a lakhatási szolgáltatások közötti munkamegosztás? Mi a szerepe az érintetteknek a lakhatási érdekvédelemben? Mik a jogvédelem határai?

Vasárnapra volt kitűzve egy számomra rendkívül érdekes, és jelen pillanatban különösen aktuális téma: a migránsok helyzetével foglalkozó beszélgetés, amelynek során olyan kérdéseket boncolgattak az Artemisszió Alapítvány, a MigSzol Csoport és a Menedék - Migránsokat Segítő Egyesület képviselői, mint például van-e szükség Magyarországon migráns mozgalomra? Hogyan változott a civil szervezetek helyzete az elmúlt években? Jó hely-e Magyarországok a migránsok számára?

Ugyancsak vasárnapra volt kitűzve, a nőmozgalmakkal foglakozó beszélgetés, ahol arról volt szó, mik a hazai nőmozgalmak legfontosabb témái, céljai és módszerei? Négy fontos nőjogi, feminista szervezet munkájának bemutatására kerítettek sort aznap a nyári egyetemen: Patent Egyesület, NANE Egyesület, Nőkért Egyesület és A Város Mindenkié női csoportja, a HANEM.

Csendes József