Április harmadik hetében megvalósult egyik kisprojektünk, amelynek keretein belül a pécsi átmeneti gyerekotthon udvarát tettük rendbe, tettük gyerekbaráttá. Közel fél éve, hogy nyertünk ezzel az ötletünkkel a PwC Hungary cégcsoport Másokról szól! pályázatán. Mielőtt összefoglalnám a rendezés folyamatát, hagyok egy bejegyzést az önkéntesek toborzására, mert önmagában az is érdekes. Hátha valaki ötletet nyer belőle... :)
Az egész ott kezdődött, hogy a Faág Tanoda több mentora is most végzi a pszichológus képzést, aminek keretein belül ebben a félévben van egy kommunikációs órájuk. Az óra keretein belül többször is meséltek a Faágról és szóba került ez a pályázat is. Ekkor az egyik lánynak az az ötlete támadt, hogy ő majd segít további önkéntesek toborzásában, úgyis az óra teljesítésének része egy mini kommunikációs kampány lefolytatása.
A következő ötlete volt: a megvalósulás előtti héten, három napon keresztül "kistandoltunk" az egyetem különböző pontjaira, figyelemfelkeltő plakátokkal, amin az állt "Most TE is segíthetsz!". Az érdeklődők számára a projekt ismertetője, időtáblázat, pénzgyűjtő üvegek és egy nagy rajzpapír volt kirakva. Kétféle módon lehetett segíteni a projekt megvalósulásában: ha valaki ott helyben felajánlott valamekkora pénzösszeget (akár 20 Ft-ot), kapott egy "Segítettem!" feliratú karszalagot. Ha valaki az idejéből ajánlott fel az átalakítás hetére, konkrét fizikai munkára az átalakításban, akkor "Segítek!" feliratú karszalagot kapta.
Egy idei kutatáson (van der Weele és von Siemens, 2015) alapult az ötlet, amiben a "self-signaling" és az önkéntes adakozás közötti összefüggést nézték és hasonló kutatási paradigmával dolgoztak egy egyetem hallgatói között. Röviden összefoglalva a lényeg: a karkötő folyamatos hordásával az egyén állandóan emlékeztetve van az ügyre, amire adakozott, így jobban elköteleződik iránta és talán általában a proszociális viselkedés irányába is. Réka - a pszichológus hallgató, aki mindezt megvalósította számunkra - azt várta, hogy nemcsak az elköteleződés lesz nagyobb, de az összrészvételi szándék is. Ugyanis, ha elkezdenek feltűnni a campuson a különböző színű karkötők, akkor elkezdődik azokról egy diskurzus, ami további önkéntesek vonz be számunkra.
Hogy ez a része mennyire működött? Vagyis, hogy mennyien kezdtek el beszélni az ügyről, nehéz megmondani... Meg vagyunk elégedve a toborzás eredményével - bár Réka és talán legbelül mi is -, egy kicsivel több emberre számítottunk. Összességében ezzel a módszerrel kb 35 embert sikerült megfognunk az ország legnagyobb bölcsészkaráról, a PTE-ről. Ennyi ember, valamint a Faág állandó önkéntesei és néhány pécsi lakos elég volt a kert rendbetételére.
De mennyire mondható sikeresnek a kampány, ha többezer emberből ennyit sikerült megfognunk?
Nem szeretnék hosszas fejtegetésbe kezdeni, inkább az első gondolatomat írom le erről. Legyen szó akár az utca emberéről, akár egyetem hallgatóiról, azt gondolom, hogy nehéz meglátni a folyósokon a színes, vidám rajzokat, amelyek arra buzdítanak, hogy gyere velünk önkénteskedni... amikor időhiányában A-ból B pontba rohanunk, vagy amikor annyian akarnak különböző termékeket reklámozni számunkra...
Előtte - Közben-Utána
A legtöbben a Pszichológia Intézetből jöttek el hozzánk. Miért? Mert egalább látásból ismerték az ott standoló diákokat, mert a Pszichológia Intézet Facebook-oldalán megosztották a képeinket, sőt még kör-emailt is küldtek nekik. Így könnyebb beadni a derekunkat egy nem mindennapi dologra, ugyanis már közösséget érzünk a többi résztvevővel, pl. a pszichológia iránti elköteleződésben.
