Évindító sorozatunkban megkérdeztük a velünk együtt dolgozó civil szervezetek munkatársait, mi történt velük tavaly és milyennek álmodják meg az idei évüket. Elsőként a Dialóg Egyesület közösségszervező munkatársát, a főként az Avasi Közösségi Kávézóért tevékenykedő Mátyás Lilla válaszait olvashatjátok.

Mire vagy a legbüszkébb a 2015-ös évből?

Mátyás Lilla: Nagy sikernek érzem, hogy egyre aktívabbak és érdeklődőek az emberek az Avason. "Nyitogatják az ajtókat”, de még csak résnyire. Az Avasi Közösségi Kávézó körül kialakult egy olyan avasi önkéntes mag, akik felelősnek érzik magukat abban, hogy tényleg a helyiek működtessék a kávézót, és a sajátjuknak érezzék. Személyesen nekem az volt az egyik legnagyobb élmény, hogy sikeresen megszerveztem életem első nagyrendezvényét az Avason: az I. Nagy Szomszédsági Vetélkedőt 2015. május 9-én, melyet egy promóciós flashmob előzött meg. Ez a szervezetnek is tanulás volt, hiszen összesen közel 100-an vettek részt a vetélkedőn és az azt kísérő programokon. Valamint megpályáztam és megnyertem egy közösségszervező projektet májusban, amely az első önálló projektem, illetve az első közösségszervező projekt az Avason.

Mi volt számodra a legszebb emlék a 2015-ös évben? 

ML: Tavaly év elején lehetett, amikor bejött egy srác a kávézóba, és azt kérdezte, hogy lehet itt egy kávét inni. Mondtam neki, hogy készítek neki egyet, addig gondolkodjon el, hogy mit tud adni cserébe. Hirtelen előkerült egy gitár, és egy órán keresztül zenélt nekünk. Kiderült, hogy zeneszerző, de jelenleg egy helyi iskolában tanít. Azt mondta, minden szerda reggel itt fog gitározni nálunk egy kis kávéért cserébe.

Mik a terveid/terveitek a 2016-os évben?

ML: Célom, hogy az általam vitt projekt sikeres legyen, és el tudjam érni azokat az eredményeket, amiket kitűztem magam elé: egy Szomszédsági Tanácsot létrehozni, az avasiakat motiválni az érdekérvényesítés és a demokratikus jogok gyakorlásában. Célom továbbá szakmailag fejlődni, és minden lehetőséget megragadni, hogy a megszerzett tudást megfelelően át tudjam adni másoknak.

Ha lenne egy jó tündér, mit kívánnál tőle? Mikro és makroszinten...

ML: Hogy az Avason élők legyenek nyitottak, pozitívak, lelkesek, és egészségesek. De a pozitívabb hozzáállás az egész országra ráférne :)

Tavaly októberben lezárult civil fejlesztési projektünk, melynek keretében többek között ezt a blogot is indítottuk: a projektben résztvevő 10 civil szervezet itt, a Civil Háló blogon számolt be tevékenységeiről, mindennapi munkájáról képes-szöveges-videós formában. Van egy jó hírünk: indulhat a folytatás!

Amikor tavaly októberben cikket írtunk arról, hogy véget ért szervezetfejlesztő projektünk, nem véletlenül választottuk ezt a képet.

Két év sok időnek tűnik, mégis mindannyian éreztük: valójában még csak az út elején járunk. Az elmúlt időszakban a projektben résztvevő civilek kommunikációs, fundraising, jogérvényesítő és video advocacy tréningeken vettek részt, melyeket programvezetőink dolgoztak ki számukra, ők vezették a tréningeket is.

Tudtuk, hogy szeretnénk folytatni a közös munkát. mert rengeteget tanulunk egymástól és mert látjuk, hogy a közös munkának kézzelfogható eredményei vannak.

Együtt örültünk, mikor elindult egy új tumblr-oldal, mikor egy adománygyűjtő kampány szerveződött, mikor valaki egyéni sikereket ért el, amihez titkon reméljük, hogy mi is hozzájárulhattunk.

Szóval örülünk a folytatásnak! PROJEKTFOLYTATÁS: ON!

Minden szerdámat a Civil Rádió Miskolc (CiRMi), Közszerdája határozza meg. Ezeken a napokon a mikrofon mögött találom magam a rádió stúdiójában. De a november 11., szerda eltért a megszokott szerdáimtól.

Múlthéten kitelepültünk. Hova máshova mehetett volna a Közszerda, ha nem az Avasi Közösségi Kávézóba (AKK). Kissé identitászavarral küzdöttem, hiszen én amúgy is minden nap az AKK falai között tevékenykedem, és ezen a délutánon nem tudtam eldönteni, hogy inkább CiRMi-s munkatársként vagyok-e jelen ezen a Liba-Galibán, vagy Dialógosként. Nem tudtam, hogy a technikát segítsek-e összerakni Szabinak és Lillának, vagy kávét főzzek, vagy esetleg libamájkrémmel kenjek-e meg 4 kg kenyeret. Ide szaladtam szeletelni, oda szaladtam a műsortervet készíteni, visszafutottam teát főzni, majd át az ifjúsági közösségi szolgálatos fiatalokkal csacsogni. Amikor közeledett az adás ideje, és egyre több arc bukkant fel a Kávézóban rájöttem, hogy nem kell döntenem. Nem kell vagy csak az AKK munkatársának, vagy csak a CiRMi önkéntesének lennem. Mindkettő vagyok egyszerre! Ennyit a kis lelkemről. :)

… mire ezt letisztáztam magamban, észrevettem, hogy még általam sosem látott tömeg gyűlt össze a 16 órai kezdésre. Az egyik helyiségben a rádió műsorvezetői, a technikusok, az állandó műsorok vendégei zsibongtak, míg a másik oldalon a Tegyünk Együtt az Avasért csapata (TEA), készült a Beugróra. Amikor intettek a technikusok, hogy adásban vagyunk, úgy éreztem magam, mintha fellépésem lenne. Az emberek körbeültek, megvilágítottak minket reflektorral, mintha egy kirakatban ültem volna. A miattunk összegyűlt emberek tapsoltak egy-egy bejelentkezés végén. Eszméletlen jó érzés volt. Köszönöm ezt nektek!

Az élő adástól amúgy is mindig feltöltődöm, de ez a november 11-e sokkal többet adott, mint egy szokásos Közszerda. A csúcspontját akkor érte el az adás, amikor a TEA Beugrója következett. Sziporkázó mondataikkal mindenki arcára mosolyt csaltak. Azt hiszem ez az élő adás mindenkinek meghozta a kedvét ehhez a játékhoz, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy másnapi Beugrójukra olyanok is eljöttek, akik eddig még nem voltak az állandó bagázs tagjai. A kissé kaotikus állapot hallhatóvá tételét köszönjük a technikusainknak, akik most is, mint mindig helytálltak a káosz közepén, és rezzenéstelen arccal (nem!) próbáltak mindent megtenni az adás legjobb minőségéért. Az adásidő csökkenésével egyenes arányban csökkent az élőben hallgatók száma is…

…Vége lett az utolsó műsorunknak is, kikapcsoltuk a technikát, visszarendeztük a helyiség bútorait eredeti helyükre, elköszöntünk egymástól, s rátettük a lakatot hőn szeretett Kávézónkra. Az avasi paneldzsungel közepén helyet kapó AKK már csak emlékezetében őrzi ennek az eszméletlenül mozgalmas estének a képeit. Minden hang, minden mozdulat, minden illat beleivódott a Kávézó falaiba, mindenki aki november 11-én betért hozzánk Márton napot ünnepelni, az épület történelmének részesévé vált…

(Na jó, egy kicsit túloztam; láttam már ennyi embert, de csak egyszer, az AKK szülinapi buliján.) :)

- Muntyán Bernadett

Kis történetem inspirálója:

„Belépek egy helyre,

látom, hogy nincsen hely,

leülök melléd,

félre az illemmel” (Sziámi)

 Persze idézetem nem szó szerint értendő…

hiszen, mikor beléptem aznap este a miskolci Avasi Közösségi Kávézóba, még volt ugyan hely, de az alábbi események alátámasztják a fenti idézetet! :)

Október 29. csütörtök, délután 5 óra

Már sötétben érkeztem meg ide, az Angol Klubra…

… bevallom, igen kedvtelenül, erőt véve magamon egy fárasztó nap után.

Ezután „a hely” bájos fényeivel, öreg bútoraival máris kezdte feledtetni velem egykedvűségemet!

Klubtársaimmal kiválasztottunk egy asztalt 3 fotellal, és azokba süppedve, azonnal belemerültünk a dalszövegek fordításába (megjegyzem, ez egy igen élvezetes formája a nyelvtanulásnak :)

Hamarosan gyakori ajtócsapódások „zavarták” meg elmélyült figyelmemet. Kezdetben csak kíváncsian néztem a kávézó bejárata felé, majd élveztem a sok beáramló, mosolygó ember köszönését.

Lassan megérintett a közösségi tér halk zsongása, és a kedves, meleg félhomály.

Egyszer csak a kávézó egy figyelmes alkalmazottja hozott kis csoportunk mellé egy olvasólámpát, hogy ne „vakoskodjunk”, és otthonos hangulatot keltve megkínált egy csésze gőzölgő kávéval - hogy el ne aludjunk :)

Mesés élmény… :) otthoni meleg illatokkal, kedvességgel, jó társasággal !

Fizikus a zongora mellett

Alig merültünk el a dalszövegek fordításában, a mellettünk lévő, öreg zongora sarkánál letelepedett laptopjával egy ismerős fiatalember, a Jezsuita rend önkéntese… A „Megcsókoltam egy lányt” című dalszöveg (női előadótól) hallatán néha felénk mosolygott, és dolgozott tovább a kedélyes hangulatú „szobában”. Körülöttünk folyamatosan jöttek, mentek, cserélődtek az emberek…, de minket ez nem zavart!

Avasi Közösségek

Idővel újabb kollegina költözött számítógépével a közelünkben levő szabad asztalhoz (mivel ama mosolygó emberekkel véget ért a beszélgetése…)

Engem hamarosan a hely totális kihasználtsága, és a „sok jó ember kis helyen is elfér” érzés kerített hatalmába.

Közben gyerekek jöttek be apukájukkal invitálásunkra (bár félve, mert túl virgoncak… most mégse voltak hangosak), valószínűleg őket is megérintette a hely szelíd zsongása!

Mikor hazaindultam, este 7 órakor, még egy csapat érkezett, akik a „Tegyünk Együtt az Avasért” tagjaival tartották újabb összejövetelüket.

Zárszó

… de hát ezért van ez a „kávézó”,

ilyen egy igazi közösségi tér,

ezek miatt hívták életre!

2015. május 9-én – került sor az Ülőpad átadásra, és az I. Nagy Szomszédsági Vetélkedőre – ami némileg újnak tűnt számomra, hogy annak idején mikor szocializálódtam (a Star Warsban erre azt mondanák: hogy réges-régen egy messzi-messzi galaxisban…), ez a nap még a győzelem napjaként volt számon tartva. Persze az idők, és a Birodalmak is változnak, ami bizonyos esetekben kifejezetten jó dolog…

Reggel 9-kor kezdtek gyülekezni a munkatársak, és a nép is, hogy jól végzett munkánk egyik aznapra megérett gyümölcsét, az Ülőpad nevű alkalmatosságot – melynek neve is mutatja funkcióját – átadjuk rendeltetésének, hogy szerepét a jövőben maximálisan betölthesse. Nevezetesen az ott történő üldögélésnek, és közösségi beszélgetésnek, ezzel is küzdve a lakótelepi elmagányosodás ellen. Munkatársaink elkezdték a terep berendezését az ünnepélyes ülőpad átadáshoz. Lassanként megérkeztek a hangosítás eszközei is, melyeket beüzemeltünk. Miután minden eszköz a helyére került, én filmezésre szántam el magam. Hogy miként működik ez a csapat? Mitől sikeres? Egy-két jellemző példa: Mikor szembe jött velem Pongrácz Tomi (Avasi Fotókör vezetője), és látta a kameratartó kezemet, azonnal kaptam tőle egy jó tanácsot egy kedves mosoly közepette, hogy miként tartsam a kamerámat, a legjobb képminőség elérése érdekében. Ennek pedig nagyon örültem, mert mindig van mit tanulni…

Vagy a készülődés során azt láttam, hogy Sencsik Peti pörög a konyhában, és egyik kávé fő a másik után. Közben készülődött egy paprikás krumpli is, melynek illata József Attila-i módon belengte a konyhát… Ugyanakkor belépésem pillanatában Kocsis Emese ragasztott valamit az ablaküvegre, és integetett, hogy: helló…

Czakó Noémi is tette a dolgát, igaz ő nem annyira volt szem előtt, de hát maguktól bizony nem rakódnak rendbe a dolgok, nem rendeződnek sorba a székek…stb. Ezt első kézből származó információk alapján állíthatom.

Szememmel kerestem Jakab Zsoltot, és Lévai Imit (akik a legtöbb energiát tették a pad megvalósításába), de nem találtam őket. Ők jól elbújtak a kamerám elől (igaz csak átmenetileg sikerült nekik)… 

Aztán rátaláltam a Cirmi (Civil Rádió Miskolc) kitelepült tagjaira is. Később szemet szúrt szakállas ősz hajú úr, akit ugyan ismerősnek találtam, eleinte nem tudtam honnan. Magamban találgattam, ki lehet ő…

Később a Máltai Szimfonikusok növendékei tűntek fel, és kezdtek hozzá a készülődéshez. Ők indították az Ülőpad átadás műsorát.

Amikor ennek vége lett, Farkasné Tünde lépett a mikrofonhoz, és kezdte el ünnepi beszédét, majd ismét az ősz hajú szakállas úr került a látóterembe, akiről hamarosan kiderült, hogy nem véletlenül volt oly ismerős számomra. Ő volt ugyanis Rostás László Miskolc város főépítésze. Minden bizonnyal nagyon szép beszédet mondott, de olyan halkan beszélt, hogy ez számomra alig volt hallható. Amit ki tudtam hámozni ebből, az valami olyasmi volt, ami szerint ez a pad lenne a jövő. A pad, amely itt az Avas városrész II. ütemében, az egykori Szolgáltatóház előtt kapott helyett. Közvetlenül a Rendőrség, és a Közösségi Kávézó előtt. Volt két ember, akik nem értették, hogy miért kell egy ülőpad átadása alkalmából ünnepséget szervezni. Tőlük azt kérdeztem, miért kell egy rég meghalt híres ember szobrának felavatása alkalmából ünnepséget szervezni? Azt mondták, értik, hogy mit szimbolizál egy szobor, de nem értik, hogy mit szimbolizálhat egy pad, miképpen jelképezheti az a jövőt? Itt némi filozófiai eszmefuttatásba bonyolódtam, melynek végén nem tudom biztosan megértették-e hogy miképpen lehetséges ez a dolog, de beszélgettem velük…

Aztán Sélley Andi is mondott egy rövidke beszédet, ami igen laza hangvételű volt, és tökéletesen illeszkedett az Ülőpad jövendőbeli funkciójához. Eszerint az ülőpad az egyik eszköze annak a célnak, amit a Dialóg Egyesület, és a Közösségi Kávézó kitűzött maga elé. Nos az Egyesület most tett egy lépést a képzeletbeli sakktáblán, most pedig lehet várni a közösség válaszát, amire majd lehet lépni egy újabbat…  

Olyan ez mint A Dűne c. regény: cselre-csel a válasz, és a cselen belül is van egy másik csel…

Csak itt nem politikai, gazdasági, vagy katonai küzdelemről van szó, hanem a közösségeink megújításáról, cselekvőképessé tételéről. És bár ez a vállalásunk, de ez számunkra nem képzelhető el vállalkozásként. Ezért nem is kell, különösebb pénzmozgás ebbe a történetbe.

Az elején azt kérdeztem, mitől működik? Nos a válasz talán az egyszerűségben keresendő. Amikor magam először tévedtem ide, akkor sikerült összefutnom – a kamera elől egyébként elég sikeresen bujkáló Jakab Zsolttal – aki nem bonyolította agyon a dolgot, és ismertette a rendkívül egyszerű szabályokat. Most sem akarta túl bonyolítani a dolgot, de a rendkívül egyszerű szabályok rá is vonatkoznak: ha valaki tesz valamit a közösségért, akkor a közösség is elismeri az ö tevékenységét. Így Zsolt, és Imre sem tudott tovább bujkálni a kamera elől, és a főépítész úrral közösen átvágták a padot a tömegtől elválasztó piros szalagot.  

Aztán már rohannak is tovább az események, és Sencsik Peti köszöntötte az Avas új jövevényét a Padot egy verssel. Mondtam is a vers végén, mikor felszólított minket, hogy köszöntsük a padot, hogy: 

Helló Pad! 

A népek pedig örömmel vették birtokba a padot. Megtörtént az első leülés is a padra.

Mátyás Lilla pedig máris elkiáltotta magát a mikrofon mögött:

HAHÓ AVAS!!

És máris kezdetét vette a Nagy Szomszédsági Vetélkedő. Csapatok alakultak, és neveztek be a vetélkedőre. Elkészültek a csapatzászlók, menetlevelek… stb. Különböző állomásokon változatos próba feladatokat teljesítenek a csapatok. Volt itt dalfelismerő próba, versidézetek, híres költők, avasi nevezetességek, célba dobás, kilátó rajzolás, gumilabdával focizás, palacsintasütéses, lufi felfújós feladat, önkéntes bűvész és némi csibészség is…

Végül pedig lassan véget ér a verseny, melynek bár van győztese, de igazából mindenki nyertese a napnak.

Az ember társas lény. Szüksége van közösségre, amelyben élhet, amelynek szerves része lehet, ahol fontosnak érezheti magát. Ehhez szükség van egy helyre, ami tetőt ad az ötletek feje fölé. Az itt élő embereknek szükségük volt egy olyan közösségi térre, ahová bármikor bemehetnek, üldögélhetnek, beszélgethetnek, ahol találkozhatnak olyan emberekkel, akikkel közös hobbijuk van. Az Avasi lakótelep lakosai kívántak, a Dialóg Egyesület segített életre hívni.

Az Avasi Közösségi Kávézó hívatott betölteni azt az űrt, melyet a művelődési ház, a mozi és egyéb kulturális funkcióval bíró helyek hiánya keltett az Avason élő emberekben. Az Kávézóban mindenkinek jut hely, legyen szó akár formális akár informális társaságok összejöveteleiről. Az önkormányzat által biztosított helységet a lakótelepen élők, az egyesület tagjai, és a közelben működő különböző intézmények együttes erővel csinosítgatták, hogy 2014. október 22-én kitárhassa kapuit. Egy év telt el azóta, hogy az AKK beépült a panelkockák közé. Ez idő alatt egyre több program állandósult a falak között, melyek közül több is a lakosok kezdeményezésére indult, s jó néhány most már ő általuk vezetve működik. Panelkertészet, Patchwork, Jelnyelv, Közösségfejlesztő képzés, Irodalmi Klub, TEA, csak hogy néhányat említsek.

Létezik tehát egy hely az Avason, ahová bárki bemehet, leülhet, kérhet egy csésze kávét. Jó hír, hogy itt senkinek sem kell fizetni a kávéért, semmi sem kerül pénzbe, azonban semmi sincs ingyen. A kérdés, Te mit tudsz betenni a közösbe, mi az, amivel te személy szerint hozzá tudnál járulni a közösséggé fejlődéshez, mert mindenkinek meg van a feladata, csak rá kell jönni, hogy mi az.

Még több kép facebook-oldalunkon: https://www.facebook.com/media/set/?set=a.922701934484566.1073741916.708013352620093&type=3

Feldmár András pszichoterapeuta egy terápiás órányit, 50 percet beszélget Kardos-Horváth Jánossal, a Kaukázus frontemberével november 19-én, a Centrál Színházban. A rendkívüli ülést zene, performansz, slam poetry követi, majd Szarka Orosz Csaba vezetésével egy különleges árverés-show.

„Örülnék nagyon, ha lenne egy jól működő Menedék Budapesten, ahol senki sem árt és senkit sem bántanak. Ahol szégyen és bűntudat nélkül lehetne lenni program, ambíció és cél nélkül. Ahol kiheverhetné valaki a traumák túlélésének fáradalmait. Ahol megvárhatnám, hogy összeszedjem magam, sürgetés nélkül. De jó lenne!” /Feldmár András/

A Soteria Alapítvány és a Feldmár Intézet által közösen szervezett estet jótékonysági estre a belépőjegy ára 3000 forint. Az aukción kedves apróságoktól míves festményekig mindenféle műtárgyat kínálni fogunk, de akkor is szeretettel várunk, ha nem szeretnél beszállni a licitálásba! Jegyvásárlásoddal teljes egészében a Soteria Menedék Programot támogatod. 

A Menedék nem gyógyintézet, hanem szeretetteli, barátságos otthon, ahol személyes krízisben lévő emberek, egyszerűen csak zavartalanul létezhetnek. Önkéntesekből és szakemberekből álló közösség segíti, hogy a lakók, a saját igényeik szerint, önrendelkezésüket megőrizve haladhassanak át a krízisen.

Feldmár András a Menedékről: Heti párbeszéd, a Feldmár Intézet jegyzete

A Soteria Menedék közössége kizárólag magánadományokból és civil pályázati pénzekből másfél évig működtetett egy ilyen házat. 2014-ben anyagi okok miatt be kellett zárnunk. Segíts Te is, hogy újra kinyithassunk!

Jegyvásárlás: https://www.ticketportal.hu/event.aspx?id=47480

Bemutatkozó kisfilmünk: https://www.youtube.com/watch?v=VIA2GyuvtlM

A FB esemény: https://www.facebook.com/events/1673236366253761/

További információ:

www.soteria.hu
www.feldmarintezet.hu

Az emberség erejével Alapítvány ismét elindítja emberi jogi e-kurzusát! A kurzus a hónap végén kezdődik, érdemes felkeresni az emberi jogi e-learning portált, az Emberség SZabad E-gyetemet.

Lezárult civil fejlesztési projektünk. Ahogy arról már korábban beszámoltunk, 10 civil szervezettel dolgoztunk együtt két éven át, a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával. Projektünk egyik fő célkitűzése a civil társadalom érdekérvényesítési képességének fejlesztése, és ezen keresztül a hazai jogérvényesítési gyakorlat erősítése volt.

A projektben kommunikációs, adományszervezési, jogérvényesítési és video advocacy tréningeket tartottunk a TASZ programvezetőinek részvételével. Mivel szervezetünk alapvetően nem képző intézmény, ezért a tréningekre való felkészüléshez kollégáink külső segítséget is igénybe vettek saját tréneri tudásuk elmélyítéséhez.

A szervezetek a projekt során gyakorlatban is megvalósíthatták az elsajátítottakat. A tavaly nyári kommunikációs képzés után elindítottuk a CIHA blogot, (ciha.blog.hu). A webes felületen a szervezetek az őszi tanulási fázis után Barta Edit blog editor közreműködésével egyre növekvő intenzitással adtak hírt munkájukról, nézeteikről és a mindennapi munka során tapasztalt társadalmi jelenségekről.

A tavaly novemberben megtartott második, adományszervezésről szóló képzés után a TASZ adományszervezési szakértője nyújtott segítséget a szervezetek saját adományszervezési kampánystratégiáinak kidolgozásában. A tréningen résztvevők visszajelzései alapján, a kampányok során sikerrel alkalmazták a tréningen tanultakat, legyen szó az adományozók körének pontosabb meghatározásáról, vagy az „Adj mindig valamit viszonzásul” elvről.

A tavasszal lebonyolított harmadik képzésen a résztvevők jog- és érdekérvényesítési technikákról tanulhattak. Képzési sorozatunkban ennek a képzésnek szántuk az egyik legnagyobb szerepet, a résztvevők itt hallgathatták meg a TASZ húsz év alatt felhalmozott tapasztalatainak gyakorlati lényegét az esélyegyenlőség, a diszkriminatív gyakorlatok, az intézményen belüli jogérvényesítés és az információhoz való jog területén. A résztvevők a képzés végére saját ügyvállalásokat dolgoztak ki, melyeket a képzést követő hónapokban a TASZ programmunkatársainak segítségével vittek végig.

A program utolsó eleme a video advocacy képzés volt. A video advocacy a TASZ régóta használt ügyképviseleti technikája, mely a közösségi média hatékony használatára alkalmas kommunikációs elemek segítségével járul hozzá ügyképviseleti és adománygyűjtési tevékenységünkhöz. A képzés célja - az egész képzési sorozatot lezáró részként – ennek a technikának az elméleti átadása volt. A képzésen a résztvevők megismerhették videó készítési gyakorlatunk alapelveit, a videó script írás, a történetmesélés és a vágás alapjait. Saját munkájuk alapján kialakított történeteik feldolgozásához gyakorlott újságíró vendégeink adtak a képzés során tanácsot, mely alapján minden szervezet saját videót készített a projekt végéig.

A fejlesztési folyamat a fenti képzésekkel természetesen nem ér véget. A velünk dolgozó szervezetekkel továbbra is szeretnénk fenntartani a kapcsolatot, hogy kölcsönösen segíthessük egymás jog- és érdekérvényesítési munkáját.

Fotó forrása: Pinterest.com

Erős mezőnyben a legjobbak közt szerepeltek a Berettyóújfalu környéki hátrányos helyzetű gyerekek a Kínában megrendezett 46. Nemzetközi Gyermek Képzőművészeti Versenyen.

Varga Amanda a díjjal – arany minősítés

Az Igazgyöngy Alapfokú Művészeti Iskola 20 alkotással pályázott a rangos megmérettetésre, melyeket zömében 6-10 éves általános iskolások készítettek. Az iskola 20 pályaművéből 9 kapott elismerést: a két arany- és egy ezüst minősítésű díj mellett további 6 rajz került be a válogatott pályaművekből álló kiállításra – tájékoztatta az RSK-t az alapítvány igazgatója, L. Ritók Nóra.

Idén 47 országból pályáztak a rangos megmérettetésre, egy diák csak egy munkát küldhetett be, egy ország pedig legfeljebb hatvan alkotással képviseltethette magát – Magyarországot csak az Igazgyöngy diákjai reprezentálták. A kiállításon 619 kiválasztott pályamunkát mutattak be, arany minősítésű díjból húszat ítéltek oda – ezek közül kettőt a magyar diákok kaptak.

Forrás: Roma Sajtóközpont